A jóság egy újabb fogalom, amely rengeteg gondolatot ébreszt és rengeteg tévedésre, téveszmére ad okot.
Jóság. Valami, ami jó. De vajon milyen értelemben jó? Számunkra kellemes valami, netán hasznos, ha kellemetlen is? Nehéz ezt meghatároznunk. Egy azért biztos. Minden esetben meghatározhatjuk az adott esemény, pillanatban okozott hatását. Meg tudjuk állapítani, hogy az, ami történik, az számunkra éppen jó, vagy sem. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a jövőbeni hatása milyen lesz, de az érzés, amit éppen okoz, az biztos.
Az olyan ember, aki mások kedvére tesz, azaz viselkedésével kellemes érzetet vált ki a többiekből, azt könnyen tartjuk jóságosnak, jónak. De vajon az adott pillanatban kellemes érzést nyújtó eseményt, 5-10 év távlatából is jónak tartjuk majd? Esetleg kiderül, hogy ami akkor történt bármilyen kellemes, jó is volt, életünk egyik legrosszabb eseményévé vált. Van bizony ilyen is.
Mindezek ismeretében azt javaslom, hogy mindig a jelennel törődjünk. Jártam már úgy, hogy egy szakítás miatt, a leány azt vágta a fejemhez, hogy akkor az egész nem ért semmit. Érdekes felvetés a részéről. Vajon ez igaz lehet? Feltettem neki a kérdést, hogy a 2 héttel korábbi romantikus vacsorán jól érezte magát vagy sem. Azt mondta, IGEN, akkor minden szuper volt, jól érezte magát, szebbet el sem tudott volna képzelni. Nos, akkor mi az, ami miatt később másként gondolta? (Azt tudjuk, nem volt a kapcsolatban hazugság, megcsalás vagy hasonlók, csakis a helyzetből adódó megoldhatatlan viszonyok miatt került sor a szakításra, ráadásul a leány részéről.) Szóval miért is lett hirtelen minden korábbi rossz? Van oka, amit érdemes vizsgálni.
Sajnos sokan vannak, akik nem a jelenben élik az életüket. Vagy a múlt eseményei, vagy a lehetséges jövők kötik le a figyelmüket. Így vagy az emlékekből, vagy a csodás jövő reményéből lopnak maguknak boldogságot. Ami, ebben az esetben, hazugság. Önbecsapás és hazugság. Miért? Mert a múlt, már elmúlt, ha szép is volt. Így abban lubickolni nem egy valós állapot. A jövőt pedig senki sem ismeri. Asztrológusok, jósok is csak legfeljebb egy nagyon valószínű, legvalószínűbben bekövetkező lehetőségről beszélnek, beszélhetnek.
Ugyanis, ha valaki, aki kell a terv bekövetkezéséhez, a szabad akarat mentén egy másik, a tervbe nem illő döntést hoz, akkor már a mátrix természetéből adódóan, nem teljesül a várt esemény. Mindkét esetben bekövetkezik az a sajnálatos tény, hogy a múltban vagy jövőben élő nincsen jelen, így elszalasztja annak a megélését, megtapasztalását, amire éppen lehetősége lenne. Ami pedig elmúlik, az soha sem tér vissza. Az idő az, ami nem befolyásolható. Amit 20 évesen lehet megélni, azt később nem lehet. Ugyan van lehetőség bizonyos esetekben évekkel később, de az már nem lesz olyan teljes, hiszen minden és mindenki megváltozott közben. Pont ezért vicces a „nem jókor találkoztunk” elmélet. Pont akkor találkozunk, amikor kell! Se előbb, se később! Szóval vagy megéljük, amikor lehet, vagy lemaradunk róla.
A tanulság?
Ha a jelenben élünk és őszinték vagyunk magunkhoz, nem fordulhat elő, hogy utólag leértékeljük azt az örömöt, jót, ami velünk történt. De miért is tennénk? Hiszen ezzel csak elveszünk magunktól egy olyan örömet, boldogságot, amit már megéltünk, ami pont ezért már a miénk. Ne mérgezzük magunkat ilyen butasággal. Éljünk a jelenben! Legyünk tudatosak és gyűjtsük be az élet adta lehetőségekkel járó élményeket! Ne engedjük, hogy a lehetséges jövőképünk meghiúsulása miatti csalódásunk elrontsa mindazt a szépet, amit megéltünk. Lássuk be, hogy ilyen esetben sem a múltbeli eseménnyel szemben érzünk ellenszenvet, csupán csalódottak vagyunk, hogy a jövő, nem az elképzelésünk szerint alakul.
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
