Tananyag segítségként írtam az Oskolához. Ma azt gondolom sokak számára lehet útmutató, akkor is, ha nem jön el az Oskolába, de hajlandó tenni azért, hogy változzon az élete. http://www.lelekszereles.hu/lelekszereles-oskola/
Fontos az, hogy pár dolgot tisztán lássunk. Biztos tényként kezelhetjük azt, hogy az Isten, a Teremtő, minket teremtményeit feltétel nélkül szeret. FELTÉTEL NÉLKÜL! Hiszen önnön magából teremtett minket, a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjunk a világ felett. Mármint a 6. napi állapotunkban. Amikor még nem vagyunk kettészakítva férfivá és nővé, illetve amikor újra rátaláltunk az egységre, a férfi-nő egységére. Ha minket feltétel nélkül szeret, az azt jelenti, hogy bármit teszünk és döntünk, Ő szeret minket.
Ennek egyrészt nagyon örülhetünk, másrészt talán az is eszünkbe jut, hogy ha mindent szabad, akkor mi az útmutató, mi az ami segítségével fejlődünk. Fejlődünk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy van még hová, egyénileg is és csoportosan is. Mi késztet akkor minket a változtatásra, a változásra, a jobbá, többé válásra? Vajon mi? Persze erre is meg van már rég a válasz. Ez az ok-okozat törvénye. Amit teszel mással azt visszakapod. „Kard által vész ki kardot ragad!” – „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Mondja még a keresztény hagyomány is. Igaz az egyszeri leszületés dogmája korlátozza a megértést. Nem tudjuk elképzelni, hogyan hat vissza a döntéseink vagy a cselekedeteink hatása ránk, hiszen látszik, ebben az életben nem tapasztalunk meg mindent ebből a megvilágításból. Nyilván a jobb megértést segíti, ha nem ragaszkodunk az egyszeri születés dogmájához, amely persze bizonyos szempontból igaz, mert a személyiségünk, amely ezt a földi utunkat kíséri, bizony egyszeri és megismételhetetlen. De a lelkünk (ezt több féle képpen magyarázzák) újra és újra születik, új személyiséggel. Az életeken átívelő tapasztalatot ő gyűjti.
Van a Teremtő, aki minket feltétel nélkül szeret és azért, hogy tanuljunk, fejlődjünk, létrehozta az ok-okozat törvényét. Azt is sejtjük, hogy ezzel nincsen még vége az útmutatásnak. Hiszen a szeretet, az további meglepetésekkel szolgál. Mégpedig azt teszi, hogy segít minket a vállalt életfeladatunk beteljesítésében. Mit jelent ez? Azt, hogy azt az életutat, amit a leszületésünk előtt kitaláltunk magunknak, azt a célt amit kitűztünk, azt segít itt a földön elérni. Az én véleményem szerint ezeket a segítségeket a tükröződés, ami körülvesz bennünket és az Isteni énünk aki segít ezek felismerésében, aki odairányítja a figyelmünket az egyes eseményekre, együtt teszik.
Mi számít jelnek? Sok féle dolog lehet. Ami biztos, a jelnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy feltűnjön. Fel kell tűnnie! Ugyanis, ha nem tűnik fel, akkor nem tölti be a szerepét. Azt pedig szintén megállapíthatjuk a Teremtésről, hogy nincsen benne semmi felesleges. Nos, a jelnek fel kell tűnnie. Akinek szól, annak fel kell ismernie és ennek megfelelően változtatnia. Miért célszerű változtatni? Mert a jel akkor érkezik, amikor kezdünk letérni az útról, amit magunknak választottunk ki a leszületésünk előtt. Ha bekövetkezik a letérés az útról, akkor érkezik a jel. Ha tudatosak vagyunk és észrevesszük, akkor hamar tudunk változtatni és visszakerülünk a kívánt útra. Van olyan, amikor nem vesszük észre, mert nem vagyunk jelen, mert sok a zaj az életünkben, a fejünkben. Gondolatok, rögeszmék, elvek, tévedések és főleg ÖNBECSAPÁSOK, hazugságok sora. Mind, mind azt eredményezik, hogy romlik a felismerő képességünk, ami miatt esetleg a jeleket nem vesszük észre.
Mi történik, ha nem vesszük észre a jeleket amik először érkeznek. Nos, a szeretet, az Isteni szeretet nem adja fel! Nem adja fel sohasem. Így újabb jelet küld felénk, egy erősebbet, ami jobban eltér a megszokottól, amelyik többször ismétlődik és ezért jobban felismerhető. Mik is ezek az első jelek. Talán legelőször egy belső nyugtalanságunk van. Ez jelzi nekünk, bennünk, hogy valami nincsen rendben. Aztán jó esetben magunk vagy némi segítséggel rájövünk, mi is a kiváltó ok. Miért vagyunk nyugtalanok.
A segítség jöhet kívülről is. Például hallunk a rádióban, a TV-ben egy riportot, vagy műsort amiben magunkra ismerünk, vagy egy problémánkra. Persze lehet ez egy barát is, vagy egy ismeretlen, akinek a története emlékeztet minket magunkra, a mi egyik problémánkra… Ha egy ilyen esetre nem figyelünk, akkor jön az ismétlődés. Több helyről is ugyan az köszön vissza. Ismétlődik a figyelemfelhívás. Ez már nagyon komoly segítség, könnyű észrevenni, hiszen többször találkozunk vele. Persze, azt ne feledjük, mindig van esélyünk a jeleket eltagadni, félreértelmezni, magunkat a változtatásról lebeszélni. A könnyebb ellenállás mindig vonzó az ember számára. Valódi ismétlődést hozhat az is, ha egy problémára mindig ugyan azt a megoldást alkalmazzuk. Ugyanis ha ugyan az az eredmény, akkor abból kell kiindulnunk, hogy nem változtattunk eleget, a komfortzónánkon belül maradtunk és az alap probléma továbbra is fennáll. Hiába mondtuk magunknak, hogy végre változtattunk, ez már a jó út, ha ugyan az áll fenn, a probléma ismétlődik, akkor biztosan csak ámítjuk magunkat.
Amikor az „üzenetek” ideje lejár, akkor jönnek a komolyabb figyelmeztetések. Talán a lelki alkatunknak megfelelően, de lehet hogy nem, választódik ki a következő lépés. Ha van sorrend, akkor előbb anyagi károk keletkeznek, amelyek értelmezése segíthet a probléma felismerésében. (Abban egyenlőre nem vagyok biztos, hogy az anyagi károk megelőzik a betegséget. Ez talán a probléma és az illető közösségén múlik. Kit, mi érint meg a legjobban.) Ugyanis azt tudjuk, ha a problémát felismerjük és kimondásra kerül, akkor elindul a megoldás, ha szándékunkban áll a változtatás. Hiszen a gondolat-szó-tett, a Teremtés hármasa mentén már kétharmadnál tartunk. Szóval érkeznek az anyagi károk. Mutatják, hogy nincs valami rendben. Ha felismerjük mi az, akkor léphetünk és minden megjavul, igaz legtöbbször nem a régi áll helyre, hanem egy jobb állapot, de azt hiszem az megéri a változtatást.
Amennyiben ezt a figyelmeztetést se vesszük komolyan, akkor érkezik a betegség, mint az egyik legerősebb jel. Mutatja a belső konfliktusunkat. Mutatja, hogy hol és miben vagyunk elakadva. Ezt az egyértelmű jelzést könnyebb már feloldani, hiszen a testrész amelyik megbetegedett és a tünetek együtt, pontos képet mutatnak az elakadásunkról. Amennyiben ezeket se vesszük figyelembe, akkor súlyosbodnak a tünetek. Ez odáig mehet, hogy halálos betegséget kapunk. A halálos betegség egy olyan helyzet, amikor a döntésünknek megfelelően, egy huszárvágással visszatérhetünk az eredetileg kiválasztott életútra vagy visszamehetünk a köztes létbe, ahol új életet választhatunk. A rossz hír az, hogy amikor újra jövünk, mindig visszaválasztjuk az itt hagyott feladatot, egy nehezebb formában. Így aztán nem nagyon van értelme feladni és nem változtatni, hanem érdemes a „jó” döntést hozva visszatérni a születésünk előtt kiválasztott útra.
Amennyiben a megfelelő lépés megtétele után a betegség elmúlik, akkor az azt mutatja, hogy jól döntöttünk, jó felé léptünk. Ha idővel visszatérünk a hibás útra, akkor sajnos a betegség újra jelentkezik, általában egy nehezebb formában. Komolyabb, súlyosabb betegség formájában.
A jelek arra valók, hogy felismerjük és megértsük őket. Ha ez megtörténik, akkor érdemes ennek megfelelően változtatni az életünkön, hogy a további nehézségeket elkerüljük.
Van a jeleknek egy speciális formája, ami akkor jelentkezik, ha valaki segítői pályára lép. Ezzel nem csak azt vállalja, hogy másokon segít, hanem egy speciális önsegítő életmódba is kezd. Ugyanis, sokan rájöttek már arra, hogy a segítséget kérő, nem csak kér, hanem ad is. Mit ad? Információt. Elgondolkodtat és mutat. Mit mutat? Utat. Kinek? A segítőnek. Ugyanis minden segítséget kérő problémája valami olyan amely a segítő életében is jelen van. Természetesen nem pont abban a formában és mértékben, de jelen van. Ha a héten a párkapcsolatukkal küszködők jönnek segítséget kérni, akkor a segítőnek is érdemes a kapcsolatát, vagy annak hiányát vizsgálni. Magam azt szoktam mondani, hogy van bennem egy „B” program, amely a lélekszerelés közben fut bennem és azt vizsgálja, az adott probléma, milyen módon van jelen az én életemben is, mit mutat nekem az eset és mi az amit nekem is változtatnom kell az saját életemben. Sokszor olyan megfogalmazásokra kényszerülők, amelyek komoly összefüggéseket fednek fel. Az, hogy a „bejövő” eset mennyire azonos a problémánkkal, nyilván azon is múlik, milyen „nagy”, jelentős a mi problémánk az életünkben. A minél nagyobb hasonlóság azt mutatja, hogy a problémánk jelentős, hiszen az útmutatás is nagyon konkrét. Természetesen, amit a páciensnek ajánlunk, azt ez esetben magunknak se árt végigcsinálni, ha a javulást szeretnénk az életünkben. Segítés közben soha se a magunk dolgából induljunk ki. Azért jött a segítség kívülről, hogy általa a saját bajunkra is jobban rálássunk. Így a magunk szembesítését előnyösebb a szerelés utánra tenni.
Sokat segít az is, hogy a lélekszerelés maga az nem egy tudás központú segítési mód hanem a megfigyelésen alapul. Ugyanis a segítséget kérő eljön és elmondja, mi a baja, sőt azt is mi a megoldás. Csak maga nem veszi észre. Nem veszi észre, hiszen teljesen el van veszve a saját sztorijában, észre sem veszi, hogy kimondja az igazságot, a problémát, az okot és a megoldást is, ha megfelelően kérdezünk. Íj módon a lexikális tudást megelőzi a figyelem, a koncentrálás és a felismerés képessége. Mivel a segítséget kérő mindent elmond, nekünk „csak” fel kell ismerni, majd segíteni a változás menetét.
Van még egy fontos dolog, amiért érdemes a jeleket regisztrálni, akkor is, ha a végén nem vesszük figyelembe őket és másként döntünk, mert mondjuk vannak más tényezők is szerintünk, amiknek meg kell felelnünk és ezekért megéri, mert előnye van. Előnye van számunkra! Miért célszerű akkor is tudni mik a jelek? Nos, azért, mert ha a szituáció már nem szolgálja azt a célt ami miatt a döntést meghoztuk, akkor van alkalmunk változtatni. Míg ha ezt nem tesszük, akkor azt hihetjük, hogy nincsen választásunk. Emlékezzünk arra a sztorira, amikor a nő 3 hónapig csak arról beszélt, hogy az új kapcsolata csupán szex. Majd mégis komolyodik a dolog. Összeköltöznek, anyagilag is megkötik egymást. Majd kiderül, mégse megy jól a kapcsolatuk, nem összevalók. Mindenki látja a célszerű megoldást. Az anyagi gubancot szétválogatni, rendezni, majd szépen egymást tisztelve elválni. Erre mit mondott a nő. „Ugyan azt nem lehet hiszen az elején ott volt az a „nagy szerelem”!” EMLÉKSZÜNK? Három hónapig csak azt hallgattuk, hogy ez csak szex volt. Nos, az időleges megszépítés nehezítette a lezárást, a békés elválást. Nagy szerelemről szó sem volt, így simán is rendezhették volna a dolgaikat, a kapcsolatukat, de ez a behazudott, nem valós, megszépített múlt bizony csak ártott, nehezített. Sérüléseket okozott, mindkét félnek. Mindenki ismer ilyet a környezetében, igaz? Közben meg itt is igaz, elég ha tudjuk és nem feledjük, hogy csak szépítjük a múltat, hiszen ha lejár az ideje annak az oknak amiért ezt tesszük, akkor simán és könnyen lemondhatunk a szépített verzióról, visszatérve az eredeti igazhoz és változtathatunk végre a megfelelő irányban. Fontos az, hogy ne húzzuk bele magunkat olyan kényszerhelyzetbe, amely aztán az ELV mentén csak nehezít. Ugye itt a szerelem hazudására azért volt szükség, hogy igazolja az összeköltözést és a megtett hibás anyagi összegubancolódást. Mert mondjuk az összeköltözés az feloldható egy költözéssel, de egy közös lakásvásárlás már komoly kötelék, ha a felek, szakítás estén nem tudják aztán kivásárolni egymást. Az ingatlan is köti őket össze, nehezítve az elválást. Főleg, ha közben mindketten ragaszkodnak az ingatlanhoz, az abban leélt mindennapok örömeihez. Tudjuk, egy hosszabb kapcsolatban ez elkerülhetetlen, mégis köt, de a példánknál ez a típusú elköteleződés fél év alatt bekövetkezett.
Érdekes az is, hogy többször felmerül, amennyiben tudatosak vagyunk, az segít mindig a döntésben, a változtatásban és a továbblépésben is, ha annak eljött az ideje. Amikor jelen vagyunk és nem a megszokásaink, a berögzöttségeink irányítanak, akkor minden könnyebben megy. Érdemes erre törekedni.
Somogyi Péter
Lékelszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
