Nézem a netet. Kicsit el vagyok szomorodva, mert azt látom ez a helyzet, nem közelebb hozta az embereket egymáshoz, hanem ugyan azt fújja mindenki mint előtte csak most a vírusra hivatkozva. Teljes politikai harc zajlik, mintha a vírus válogatna. Pedig nem teszi, nem válogat. Mindenkit érint, így vagy úgy. Az látszik, hogy az ellenzék és az őket támogatók, majd mindent megtennének, megengednének, ha a kormány belebukna ebbe a nehézségbe, mindegy mi az ára. Kár. Nem egy példamutató magatartás. Ne higgye senki, hogy egy politikai írásba botlott. 🙂 Nem! 🙂 A bevezető értelmet kap az írás végére. Érdemes kivárni. Legalábbis remélem, a végén mindenki ezt gondolja majd.
Szóval, adott egy vírus, amely végzetes kimenetelű megbetegedést okozhat, azaz halált. Erre sajnos már számos példa van. Sok embertársunk távozott már ebből a világból a vírus segítségével. Ahhoz, hogy kicsit tisztábban lássunk, érdemes megvizsgálni a koronavírus tüneteit.
Tünetek: Légzőrendszerben gyulladásokat okozva csökkenti a légzőfelületet, emiatt fulladásérzés alakulhat ki. Jellemző a magas láz: emiatt megviselheti a keringési, ill. szívbetegségekben szenvedőket. Emellett száraz köhögés, ízületi és mellkasi fájdalmak, gyakorta erős fejfájás, intenzív legyengültség, kimerültségérzés.
Egy másik forrás szerint: Egész testet érintő: láz, fáradtság. Légzés: tüsszentés, orrfolyás, torokfájás, száraz köhögés, légszomj. Vese: csökkent funkció. Emésztőrendszer: hasmenés. Keringési rendszer: csökkent fehérvérsejtszám.
A lélekszerelés során a betegségek lelki okait keressük. Azt az érzelmi konfliktust, amely feldolgozatlanul, a betegség tüneteit okozza. Most is ezt fogjuk tenni. Vizsgáljuk a jelentését a tünetnek és a kiváltó okokat. Tesszük ezt azért, hogy tisztábban lássuk, mi is a teendő, ha nem akarjuk ölbe tett kézzel várni, mi történik velünk. Kezdjük szépen az elején.
Torokfájás, köhögés: Valami lerakódott, valami olyan, ami kikívánkozik belőlünk. Valamit amit korábban benyeltünk, lenyeltünk.
Tüsszentés, orrfolyás: ugyan ennek a területnek a tisztulása.
Tüdő, légszomj, fulladásérzés: az illető, környezetből eredő szabadságkorlátozást él meg.
Ízületi fájdalom: rugalmatlanság.
Fejfájás: mást gondolunk és mást érzünk egy adott kérdésben.
Keringés, szív: az életerő áramoltatása. A szeretet dolga, legyen ez egy másik ember felé irányuló, vagy önszeretet.
Emésztő rendszer, hasmenés: mindennapi célokkal kapcsolatos probléma. Vagy nem látjuk, mit kellene tenni, vagy nem merjük megtenni, vagy éppen fogalmunk sincs róla. A hasmenés még azt is mutatja, megjelenik előttünk a probléma, de egyáltalán nem akarunk vele foglalkozni, inkább elhessegetjük magunktól a problémát.
Keringési rendszer, csökkent fehérvérsejt szám: lecsökkent a védekező képességünk.
Láz: minden esetben lázadást mutat. Elegünk van a helyzetünkből, ki akarunk törni, de a tettekig még nem jutottunk el, csak a lázadásig.
Általános gyengeség: azt hiszem a korábbiak függvényében ezt nem kell megmagyarázni.
Vese: párkapcsolati problémánk van. Vagy a társunkkal, vagy annak hiányával.
Nyilvánvaló, hogy mindegyik tünet nem jelentkezik mindenkinél. Mégis egy viszonylag jól elemezhető csomaggal állunk szemben.
Kezdjük egy olyan dologgal, amely nagyban megsegíti a tisztánlátásunkat. Attól sokan tartanak, reális veszély volt, hogy az influenza tünetei összekeverhetők a koronavírus tüneteivel. Jól látjuk a félelem jogos. Hiszen mind a torokkal, orral, tüdővel, lázzal kapcsolatos dolgok teljesen megegyeznek az influenza tüneteivel. Így aztán a teendőknél érdemes ebből kiindulni.
Mit tudunk az influenzáról, mit mutat nekünk? Azzal kezdjük, hogy a puszit, az ölelést elhagyjuk. Azt mondjuk, nem ölellek meg, ne fogjunk kezet, nem adok puszit, nehogy elkapd… Szóval eltávolodunk a többiektől. Miért is? Azért, hogy magunkkal foglalkozzunk végre. Miért kell magunkkal foglalkozni? Mert benyeltünk pár dolgot, korlátozva érezzük magunkat, nincs időnk magunkra…, ezért aztán már lázadunk.
Ugye az influenza főleg ősszel teszi tiszteletét nálunk. De vajon miért? Ha jobban belegondolunk, az utolsó 150-100 év kivételével az ember mindennapjai teljesen alá voltak rendelve a természet rendjének. Azaz Mihály napkor, szeptember 29-én hazatértek a juhászok, elszámoltak. Nagyjából novemberre minden földmunkát elvégeztek. Csupán a ház körüli teendők és az állatok maradtak feladatként. A napsütéses órák száma lecsökkent, az emberek többet voltak sötétben, ködben… Így aztán egy kicsit ők is “téli” álmot aludtak. Befelé fordultak. Volt idejük önmagukkal foglalkozni, meg a társas kapcsolataikat rendezni.
Karácsony előtt, a Márton napi libalakomatól, böjtöt tartottak. A szerda, a péntek és a szombat volt böjtös. Tilos volt a zene… (a dudaszó nem) Szóval igazi befelé fordulós időszak ez. A modern kor ipari termelése persze nem vesz tudomást a természet rendjéről. A szalag mellett, a gyárakban éppen annyit kell termelni télen, mint nyáron. Sőt. Nos, az ember aki ahhoz szokott, hogy ilyenkor elcsendesül, éppen olyan aktív életet kell éljen, mint az év többi időszakában. Azonban, ha a szervezet nem kapja meg ami jár neki, akkor fellázad. A lélek a fel nem dolgozott érzelmi konfliktusra úgy hívja fel a figyelmünket, hogy betegség tüneteket produkál a testben. A tünetek jellege mutatja, hogy mi az amivel baj van. Lásd a korábbi részben.
Ha megtudjuk, mi a baj, akkor elég az ott szunnyadó érzelmi konfliktust feloldani, megoldani és ripsz-ropsz meggyógyulunk. Mindannyian tudjuk, hogy amikor elkezd elnehezülni az életünk, elromlik a helyzetünk, nem mennek jól a dolgaink, akkor jelentkezik a kimerültség. Ha akkor lemondunk mindent, minden programot és feladatot, illetve átütemezzük őket és vagy 3 napot magunkkal foglalkozunk, akkor megússzuk a betegséget. Ha ezt nem tesszük, akkor egy hétre, vagy akár 10-14 napra is kieshetünk a mindennapokból. Miért? Azért, hogy legyen időnk magunkkal foglalkozni.
Ha mindezt figyelembe vesszük, a világ fő folyamataival összeolvasva: klímahelyzet, háborúk, a kisebbség erőszakos akaratnyilvánítása a többség felett, a sok betegség, a népvándorlás, az egyenlőtlenségek, a vízhiány, az éhinség, az erdők pusztulása, gazdasági válság, a folyamatos meló a TÚLÉRÉSÉRT…, nekem azt mutatja, összhangban a jelenlegi asztrológiai együttállással, amely ca 700 éve volt legutóbb, hogy az emberiség egy korszak őszéhez jutott! ŐSZ LETT A VILÁGUNKBAN! A Befelé fordulás ideje. De ugyan ki törődött ezzel?! Dübörgött a gazdaság, mindenki a fenntartható fejlődéssel volt elfoglalva… Miért baj ez? Azért mert a fejlődést kizárólag pénzben mérik, amelynek nincsen minősége, csak mennyisége. Így a fejlődés, amely állandóan változó világunkban szinte kötelező, sajnos NEM LEHET MINŐSÉGI, mert a mérőeszköze, a pénz, kizárólag mennyiséggel rendelkezik. Ezzel a tévhittel jelentősen KORLÁTOZVA VAGYUNK! Mindenki többet és többet akar, de alig kevesen jobbat és a jobbat!!! Többet, főleg pénzt! Miközben ami igazán értékes, azt pénzen nem lehet megváltani!
Tehát eljutottunk az őszbe, a befelé fordulás irányába. Mit tettünk? Nem vettünk róla tudomást!!! Nem fordultunk befelé! Nem kezdtük el az önvizsgálatot! Nem vetettünk számot az eddigi világunk eredményeivel és így fel se igazán ismertük, mekkora a baj a világunkban. (ez sok éve tart) Nem vettük észre, hogy a végét járjuk. A világban eluralkodott “megúszás” mint viselkedési forma. (ezt egyébként a terápiák alatt is jól lehetett érezni) Aminek a lényege, hogy arra koncentrál mindenki, hogy MI AZ AMIT MÉG NEM KELL MEGTENNI, MI AZ AMIN MÉG NEM KELL VÁLTOZTATNI, hogyan élhetünk még egy kicsit a régi módon. JELENTEM AZ IDŐ LEJÁRT! Ezt megerősítendően a világ a Koronavírussal létrehozta a maga influenzáját!
Ebben az esetben pedig mi a teendő? Befelé fordulni! Megkeresni, hogy a tünetek alapján nekünk személyesen min KELL (most már kell) változtatni. Ezt felismerve, dönteni is a változtatásról, majd megtenni a változáshoz szükséges lépéseket.
A tét az, hogy elpusztul-e a világunk vagy sem? Elpusztul és úgy születik újjá, vagy mi a magunk erejéből változtatjuk újjá?! Kérdés, hogy az ehhez szükséges belső munkát elvégezzük-e, vagy sem. Ha ezt a kényszeres, otthonmaradós időt arra fordítjuk, amire kell, akkor megússzuk egy “hetes, tíz napos” gyógyulási folyamattal. Ha nem vagyunk erre képesek, senkinek ne legyen kétsége, újabb nehézségek jönnek.
Egyszer egy hölgy, aki már pszihiátriai kezelésre járt, eljött hozzám segítségért. Az közös gondolkodás, a lélekszerelés (mediáció) eredménye képpen, lejött a gyógyszerről. Rendbe jött a házassága. Megjavult a pénzkereseti rendszere. Megújult az élete. Az utolsó alkalommal mit kérdezett?
Péter! Meddig kell ezt még így csinálni?
Mondtam neki, semeddig. Van a másik út. A NO bevétel, a rossz házasság, a gyógyszerfüggőség és a betegség. Vagy marad ez a módszer, a fent leírt eredményekkel, amit együtt dolgoztunk ki.
Nos, mi emberek pont így vagyunk. Ha a lelkeink által kikövetelt kényszer szabadság nem hozza meg az eredményt, ha a vírus lecsengése után, nem tanulva a múltunkból, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, akkor semmi jóra ne számítsunk! A mi törékeny emberi világunk éppen úgy mint ebben az esetben, produkálni fogja a tüneteket, nekünk embereknek, hogy végre ébredjünk fel és TEGYÜNK VALAMIT! Na, EBBEN AZ ESETBEN KELL FENNTARTHATÓAN FEJLŐDNI, NEM A PÉNZKERESETBEN!!! Fejlődni a MINŐSÉGBEN!
Így a végére mindenkinek azt javaslom, hogy használja ki a helyzetet. Azt, hogy otthon maradhat anélkül, hogy bárki megsértődne, ha lemond egy találkozót, vagy betegnek kellene lennie, esetleg szabit kivenni, vagy bárkinek meg kelljen felelnie… Békéljen meg a helyzettel, sőt adjon hálát a lehetőségért! (ne élje meg szabadságkorlátozásnak, tüdő problémák) Aztán kezdjen el magába szállni! Nézze meg, mi nem tetszik neki ebben a világban. De lényegi dolgokat fogalmazzon meg, ne azt, hogy AZORBÁN, vagy a … Ne másra mutogasson, másban keresse a hibát. Fogalmazza meg hogyan szeretne élni és azt is milyen áldozatot hajlandó ezért hozni.
Mindenkit kérek legyen nagyon őszinte és pontos. Mire gondolok? Általában mindenki szeretne nagy házat. De mekkorát? Szeretne annyit takarítani is? Vagy annyi rezsiért gürizni? Erre persze: majd a takarító nő… De akkor azt elviseli, hogy más pakolja el a ruháit, ahogyan neki praktikus, más nyúlkál a szekrényében… Hogy valószínűleg ezért órákat kell a kocsiban töltenie, ingázással? … Szóval mindent illik alaposan körüljárni. Mint pl azt is, hogy igazán akar-e mindenki vezető lenni? Akinek mindig példát kell mutatnia, akinek döntenie kell, akinek felelősséget kell vállalnia…? Vagy jó lesz egy megfelelő szakma, amelyet akár vállalkozásként is üzemeltethetek? Ráadásul, jó a kézügyességem és szívesen csinálok burkolatokat, hegesztek… Miközben sikerem is van benne… Sőt jól meg is fizetik, mivel örömmel csinálom, így kiemelkedő vagyok benne! … Mi az amit igaz örömmel, jól tudok végezni? Mi az amiben elégedett tudok lenni? … Vállalkozó, vagy alkalmazott vagy-e szívesen? Képességeid alapján?
IGAZÁN ŐSZÍNTÉNEK KELLENE LENNI VÉGRE! Nem máshoz igazodni, mást irigyelni! Nem mások mintáival behelyettesíteni a saját vágyaidat. Mert különben, a mások életét élve, könnyen érezhetjük, hogy szabadságunkban korlátoz a környezetünk. Miközben csak mi tesszük ezt magunkkal, hiszen nem valós vágyak, igények irányítanak bennünket. Amiket aztán el se tudunk érni Vagy ha mégis sikerül, nem vagyunk benne boldogok… Se a szomszéd, se a barátok, se a média javaslatára, sem célszerű hazudni magunknak!
Aki az egész időszakot másra mutogatással tölti, az elvégzendő munka helyett, az ne csodálkozzon, ha megtalálja majd az élet pár nehézséggel, betegséggel… Persze ez eddig is így volt, de mint látszik, az ŐSZ az EGÉSZ FŐLDÖN BEKÖSZÖNTÖTT! Sőt az újjászületés előtti utolsó hetekben vagyunk, decemberben. Lassan karácsony? Lesz fényszületés bennünk? Keletkezik remény a szívünkben, hogy lesz feltámadás? …
Senki se vegye ezt fenyegetésnek! Távol álljon tőlem. Amiért ezt így le merem írni, az az ok-okozat törvénye és ami ebből következik. A fel nem dolgozott érzelmi konfliktus, esetén a lélek jeleket generál, hogy észrevegyük és változtassunk. Ezen jelek egy komolyabb formája a betegség, amely jól mutatja, kiestünk az EGY-SÉGBŐL. Beteggé váltunk! Meg kell gyógyulnunk, hogy újra EGÉSZ-SÉGESEK lehessünk! Sajnos a következő fokozat a dimenzióváltás, az égi születésnap, ahogyan sokan ismerik a halál. Lehetne még a halálos betegség, de az már eljött!
ŐSZÍNTÉN, BELSŐ MUNKÁRA FEL! Az idő eljött! Nincs több idő várakozni! Megúszásra nem bazírozhatunk többet! Aki a helyzetet politikai csatározásra másra mutogatásra használja, az megérdemli, elszalaszt egy nagyszerű, valószínűleg utolsó lehetőséget!
A mostani lehetőség abban is kiemelkedő, hogy visszaadhatjuk szüleinknek, nagyszüleinknek mindazt a gondoskodást, amit kaptunk tőlük a felnevelésünk során. Vigyázzunk rájuk! Legyünk akár helyettük is határozottak. Korlátozzuk, önmagunkat, most ne ők segítsenek minket, hanem fordítva. Mondjuk le akár még a személyes találkozásról is, ha ez az ára annak, hogy megóvjuk őket a lehetséges fertőzéstől, a betegségtől és az esetleges végleges távozástól. Miközben segítsük az ellátásukat pl. bevásárlással. Nagy értékek ők nekünk, akkor is, ha sokan csak akkor döbbennek rá erre amikor már nincsenek közöttünk. Ha valaki pedig azt éli meg, hogy gyermekkorában nem kapta meg azt a gondoskodást, támogatást, őt arra buzdítom, hogy mutasson példát szüleinek és ő ennek ellenére is tegye meg a tőle telhetőt. Lehetséges, hogy pont ez a mozdulat az amely segít majd rendezni a kapcsolatukat.
2020.03.16. Visegrád
Somogyi Péter
lélekszerelő, Hagyatékőrző
U.I.: Természetesen a betegségek lelki okaival foglalkozó rész nem tér ki mindenre, hiszen se a hely, se az idő nem alkalmas erre. Felvettünk egy verziót a betegségek lelki okait tárgyaló előadás sorozatom keretein belül, amely 8 órai anyag.
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
