Kicsit hosszabb bevezető lesz. De a megértés jót tesz a feladatnak. 🙂
A mai napon, Nagypénteken egy nehéz lélektani helyzetre emlékezünk. Nehéz volt a közénk leszületett, önmagát emberré korlátozó Istennek. Erre emlékezünk a keresztény vallásokban és keresztény lelkülettel. De akkor járunk el igazán okosan, ha nem csak emlékezünk, hanem fel is használjuk a példát, amit Krisztus állított elénk. Egyébként is arra buzdít minket, hogy ezt tegyük. “Gyertek velem…”, “Kövess engem…” – hangzik a jótanács. Előre fel!
Mi történik vele ezen a napon? A zsidók elfogják hajnalban és halálra ítéltetik. Ezen a napon meghal. Majd megjárja a poklokat és vasárnap hajnalra feltámad. Na rendben, de hogyan lehet ebben őt követni?
Nos, alapból úgy élünk, hogy van egy elképzelésünk arraól, amilyenek vagyunk. Meggyőződésem, hogy a legnehezebb dolog sok esetben az a változtatásban, hogy azt hisszük, ha ezt, vagy azt megváltoztatjuk, akkor ami ebből lesz az már nem mi vagyunk. Az már nem önazonos. Ez az a félelem, amiért sokan inkább nem változtatnak. Pedig mindenkit megnyugtathatok, az eredendő lényed nem változik meg, ha egyes nem hasznos szokásodról lemondasz. Így aztán bátran lehet, szabad, változni, sőt ildomos, ha indokolt.
Amikor egy olyan olyan dolgot változtatsz meg amiről úgy hitted, hogy szervesen a részed, meghatározza a személyiségedet, azt aki vagy, akkor ennek a megváltoztatása, képletesen megfogalmazva a korábbi “önmagad” halálát is jelenti. Ezzel a gondolattal már eljutottunk a halálig, mint követendő állapotig.
De mi lehet a pokoljárás? Az a lelki állapot ami, oda vezet, hogy a változtatást eldöntsd, amíg felméred, hogy hol is tartasz az adott kérdésben, az egy nehéz állapot. Ha olyan a kérdés, ha komoly az önvizsgálat, akkor az maga a pokol, amíg bejárod az utat. Amikor leérsz az aljára és látod azt, hol tartasz, akkor tudod eldönteni, megfelel-e Neked ez az állapot, vagy döntesz és változtatsz. Amikor eldöntöd és változtatsz, akkor elindulsz felfelé. Ez a feltámadás! Egy ÚJ EMBER SZÜLETIK! TE, egy új, megújult formában.
A 6. feladat:
Összefügg a Krisztusi úttal.
Mi a teendő? Csendesedjünk el. Ez már jól megy. 🙂 Keressünk egy olyan kritikai észrevételt, amely igazán rosszul érintett minket. Nem nagyon hisszük, hogy igaz, de azért a forrás miatt van egy kis kétely bennünk. Hátha mégis… Talán nem mondaná… Érdemes olyat keresnünk, amely felzaklatott minket, vagy feldühítettük magunkat rajta.
Ha meg van a kritika, döntsük el, hogy a végére járunk! majd tételezzük fel, hogy tényleg ilyenek vagyunk. PL.: az a kritika ért minket, hogy önzőek vagyunk. Akkor ebben az esetben, tegyük fel, hogy igaz. Itt meghal az a lényünk aki eddig voltunk, mely szerint mi nem vagyunk önzőek. A HALÁL pillanata.
Azzal,hogy ezt feltételezzük elindulunk egy úton. Engedjük bele magunkat ebbe a helyzetbe. Kezdjük el azt vizsgálni, hogy amiket teszünk azt önzőségből, az önzőségünk által vezérelve tesszük. Itt jön igazán jól az eddig gyakorolt CSEND! Ugyanis ebben a helyzetben, amikor szintén csendben vagyunk, érezni fogjuk a valóságot, hogy mennyire igaz az amit feltételeztünk. Az is feltűnik majd, hogy ha csak védekezünk, ha csak azt mondjuk, á mi nem…, biztosan nem… Erre kellett a CSEND, hogy legyen belső hangunk! Ez POKOL járás. Mert ez nem egy fáklyás menet. Szembenézni önmagunkkal…
Szóval minden esetet megvizsgálunk, ami csak eszünkbe jut. Kiderül, mi az amikor tényleg önzőek voltunk és mikor nem. Ezen az úton, ez órákig is eltarthat, (több szakaszban is csinálhatjuk, sőt, csak legyünk a csend állapotában), eljutunk a valóságig. Kiderül, milyen mértékben igaz az állítás, az adott példa szerint, mennyire vagyunk önzőek. Amikor ezt már tudjuk, döntést hozhatunk és célszerű is, hogy megváltoztatjuk a régi szokást a beidegződést. Ekkor elindulunk a változás és a feltámadás útján. FELTÁMADÁS!
Tehát, az a dolgunk, hogy feltételezve azt amit nem is hittünk magunkról, járjuk végig az utat, amely során kiderül, olyanok vagyunk vagy se, illetve milyen mértékben. Ha megjártuk az utat és döntöttünk, a változás mellett, majd megtesszük, utána legyünk büszkék arra amit elértünk, amire magunkkal szemeben jutottunk!
Igazán nehéz feladat, de a mai naphoz való, illő, igazi embert próbáló lehetőség ez!
Hajrá! BÁTORSÁG! Előre fel!
A Határkerülésen, virtuálisan találkozunk!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
