Vasárnap lesz/van.
Ünnepnap lesz/van.
Az öröm ünnepe!
Eljön a megváltó! Közénk jön! Megvált minket! Esélyt, lehetőséget és kegyelmet kínál…
Virágvasárnap, az öröm, az önfeledt boldogság, a remény és a bizakodás ünnepe, hiszen…
Mi történik?
Jézus Krisztus bevonul Jeruzsálembe! Méghozzá, nem is akárhogyan. Győzedelmes királyként! Aki kivételes, nagyszerű! Akit vártak, nagyon vártak! Akire felnéznek, akit készek követni, csak vezesse őket… (Bár nekem, a szamárháton az nem túl dicsőséges. A szamár nem a méltóság állata. Nem hiszem, hogy sokan vágynak szamaragolni, mint kiváltság. De ez csak az én véleményem.)
Megérkezik a megváltó! Mit ígér? Elég sokat. Boldogságot, mennyországot, megváltást, bűnbocsánatot. Igaz világot, őszinteséget, tisztaságot… Csodát, amiben mi is részesülhetünk! Micsoda nagyszerű érzés?! Eljön a kánaán! Végre! Megérdemeljük… A nép tudja ezt és örül! Felhőtlenül boldog! Hiszen végre… most… itt van aki vezet minket… aki megmondja mit kell tennünk és hogyan… aki értünk példát mutat… aki megmutatja és megteszi… akit követve eljutunk…
Csupa jó hír! Csupa reménység! Nem is vágyhatunk másra, többre!
Mégis mi történik? A vasárnapi eufória után némi csend következik, majd: a FESZÍTSD MEG! következik. FESZÍTSD MEG! Azaz, pusztuljon, haljon meg! Sőt, mi akarjuk, hogy meghalljon! Mi, akik virágesővel fogadtuk, pálmaágakat elé fektetve, dicsőítettük, éppen csak trónra nem emeltük… Azt akarjuk, hogy pusztuljon! Tűnjön el! Szűnjön meg létezni, vegyük, vetessük el az életét is! Sőt, ha mentőövet kapunk, egy utolsó szalmaszálat, hogy egy embernek megkegyelmezhetünk, akkor se!!! Akkor se vagyunk rá kíváncsiak! Inkább BARABÁS! BARABÁST a bűnözőt választjuk, nem az igaz embert, a megváltót, aki utat mutat, akit lehetne követni a boldogságba, a mennyek országába, a jólétbe…
Mi történik velünk? Mit teszünk? Mit tettünk? Mi akadályoz meg minket abban, hogy a boldog jövő felé lépjünk végre?! Hová lett/lesz a virágvasárnapi lelkesedés, bizakodás és öröm?
Általánosan megfigyelhető emberi magatartás szerint alakult Jézus Krisztus története, akkor is, ha végtelenül szomorú és szégyenletes ami történt! De mégis, milyen lépések vezettek ehhez a szégyenletes viselkedéshez.
Először is sokszor járunk úgy, hogy vágyunk valamire. Vágyunk, úgy igazán! A szívünkből indulva, igaz vágy keletkezik bennünk. Ennek aztán van egy következménye. Az pedig az, hogy amit igazán vágyunk, az megteremtődik. Megteremtődik, megjelenik az életünkben. Hogyan? Úgy ahogyan mi, akkor valamikor, a szívünkből eredően megvágytuk! Pont úgy! Igaz nem mindig akkor amikor szeretnénk, Nem akkor amikor várjuk. Hányszor hangzik el a környezetünkben: túl korán jött…, még nincs itt az ideje…, még nem tudom…, nem mostanra vártam…, Hangzanak el ezek a gondolatok egy szerelem, egy munkalehetőség, egy anyagi megoldás, a gyógyulási mód… érkezésekor. Értjük ezt? Halljuk, van közülünk, aki talán érti is, pedig, hogyan érkezhet valami amire vágytunk, ami boldoggá tenne bennünket, túl korán?! Mihez képest?
Ahhoz képest jön korán, ahogyan a mi önző egónk elképzelte. De mágis, az egónk önző részének miért nem jó ez így? Hiszen itt van végre amit vártunk. Az neki is jó, hiszen az egónk is a mi részünk. Valamiért még sem vagyunk boldogok! Nem vagyunk. De vajon miért?
Van erre egy gondolatom. Megérkezik Krisztus és azt mondja a népnek: gyertek utánam, én mutatom az utat! A tiszta, szép, jövőt, amiben mi is RENDESEN viselkedünk, a legjobb jó szerint… Mi ezzel a baj? Hát az, hogy mi még… Még egy kicsit csalni akarjuk a társunkat… még egy kicsit szeretnénk tobzódni az evésben…, az ivásban…, a szexben… még egy kicsit szeretnénk csalni, lopni, hazudni, sodródni, CSAK MÉG EGY KICSIT… Erre ide jön ez a Krisztus és szembesít minket azzal a még egy kicsit szarakodással, amit csinálunk… a csalásainkkal, a hazugságainkkal, a sumákságainkkal és minden Istentelen cselekedetünkkel, amit csak csinálunk… DE UGYE MI EZT A CSALÓ, HAZUG, SUMÁK VALAMIT még csinálni szeretnénk! Csinálni és élvezni ami ezzel jár… MERT EZ JÓ NEKÜNK! Mert mi szeretjük ezt a csaló, hazug, sumák életet! Éppen ezért haragszunk rá! HARAGSZUNK KRISZTUSRA! Az Ő tisztaságára! Mindenre, amivel EMLÉKEZTET minket a MI ISTENTELEN viselkedésünkre! Haragszunk rá, majd MEGGYŰLÖLJÜK! Meggyűlöljük és inkább elpusztítjuk, mint VÁLTOZTATUNK AZ ISTENTELEN VISELKEDÉSÜNKÖN! Inkább bepiszkítjuk magunkat az Ő vérével, csak had csináljuk tovább… Had folytassuk… CSAK MÉG EGY KICSIT…
…és tesszük ezt nem csak vele, HANEM MINDENKIVEL, AKI EGY KICSIT IS EMLÉKEZTET MINKET RÁ, Rá vagy arra amit képvisel! Eleinte tetszik, amit hallunk, amit mond… Majd amikor szembesülünk azzal, hogy ezt követve fel kell hagynunk azzal ahogyan eddig éltünk, azaz MEG KELL FIZETNÜNK A POZITÍV VÁLTOZÁS ÁRÁT, akkor nem a változást választjuk, az ár megfizetésével, hanem elkezdjük a másikat elértékteleníteni, leértékelni, leszólni, mocskolni… csak nehogy változtatni kelljen! Ha kell összeveszünk vele egy életre, mert emlékeztetni mer minket arra, amivel mi nem szeretnénk még szembenézni sem, nem hogy megváltoztatni! Mindent megteszünk, hogy ne most, még ne kelljen… Majd aztán később azt mondjuk magunknak, ennek biztosan így kellett lennie…, nem volt itt az ideje…, korai volt…, illetve ez a szörnyű, vállalhatatlan, … alak miket össze nem hordott. Nem méltó a mi … semminkre se, mert…
A lényeg, hogy NEM AKARJUK MEGFIZETNI A POZITÍV VÁLTOZÁS ÁRÁT! Azért, hogy ennek még a felelőssége is elkerüljön bennünket, hajlandóak vagyunk majd mindenre. Krisztus esetében a megfeszítésre is, CSAK NEHOGY VÁLTOZTATNI KELLEJEN…, CSAK NEHOGY LE KELLJEN MONDANI, A MOST, UGYAN NEM TISZTESSÉGES, DE LÉTEZŐ ÖRÖMÉRŐL…, CSAK NEHOGY EMLÉKEZTESSEN MINKET VALAKI ERRE…
Így aztán a kis aljasságaink fenntartásának céljából, akár el is veszejtjük, akár a MEGVÁLTÓT is, aki utat mutatna és rámutat a hibánkra. Csak a jó árát, meg ne kelljen fizetni! Mert nekünk jár, hogy csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül, alanyi jogon az aljasságainkat megőrizve kapjuk meg a MEGVÁLTÁST! Ha így nem megy, akkor inkább nem is kell, DE A NYOMÁT IS ELTÖRÖLJÜK, HOGY AZTÁN MONDOGATHASSUK, HOGY NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSUNK, EZÉRT TETTÜNK ÍGY ÉS ÍGY…
Ez történik Virágvasárnap és Nagypéntek között! Ezért veszejtjük őt el, vagy bárkit aki őt képviseli, aki rámutat, aki miatt, kellemetlenül érezhetjük magunkat! Aki felhívja a figyelmünket, a saját felelősségünkre, arra, hogy mit kell tennünk és arra, hogy a BOLDOG JÖVŐNEK ÁRA VAN, AMIT NEKÜNK KELL MEGFIZETNÜNK! Mert ugyan Virágvasárnap megszületik bennünk a vágy, az ŐSZÍNTE TISZTA VÁGY, de másnap, vagy aznap este már, mindezt átgondoljuk. Átgondoljuk és vagy azért mert nem látjuk a jobb jövő felé vezető utat, vagy nem látjuk biztosnak a cél elérését, vagy éppen ezért, áldozatot kellene hoznunk, azaz meg kellene fizetni a boldog jövő árát, ezért inkább elkezdünk lemondani róla… Aztán csalódottságunkban el kezdünk haragudni…, majd gyűlölni…, majd akár… De ezt már megírtam!
Az tanácsolom, hogy maradjunk inkább az őszintén megvágyott álomnál, mint célnál, tartsuk rajta a figyelmünket és tegyük meg amit tehetünk! Hittel a szívünkben, tartsunk ki a cél mellett, tegyünk, ha kell, várakozzunk, ha nincs mit tenni! Mondjunk le Istentelen aljasságainkról és megfizetve a boldogság árát, TELJESÍTSÜK BE AZ IGAZ ŐSZÍNTE VÁGYUNKAT! Fogadjuk el az élet áldásait, amikor azok érkeznek! Hiszen OK NÉLKÜL NEM TÖRTÉNIK SEMMIT! Tehát minden akkor ér minket amikor éppen itt az ideje! A többi csak az önző egónk hagymázas elmélete! Félelemmel teli agyszülemény, az agyi korlát terméke, amely nem tesz mást, mint akadályozza a TEREMTÉST!
Bátran előre fel!
Segítséget KÉRNI, ELFOGADNI és MAGUNKNAK IS TENNI ÉRTE!
Ne akadályozzuk meg az utolsó időkben a MEGVÁLTÁS beköszöntét az életünkben! Adjuk át magunkat az Isteni szeretetnek és kegyelemnek! Istennel, kart karba öltve, teremtsük jobbá a világunkat!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
