Folyamatosan és majd minden fórumon lehet találkozni azzal a kijelentéssel, hogy végre ne az eszünkre, hanem a szívünkre hallgassunk. Ne az eszünkkel gondolkodjunk, ne a gondolataink határozzák meg a döntéseinket…
Abban van igazság, hogy technológia, a tudomány fejlődésével, egyre több dologra van ésszerű, műszaki, technológiai megoldás. Ezek jó megoldások! Segítenek az egyes helyzetek kezelésében, problémák megoldásában és jelentősen segítik a kényelmesebb életet. Egy olyan életet, amelyben több időnk lenne… De persze nincsen, mert most meg a kényelmi dolgok eléréséért, többet és többet kell fizetni, amiért egyre többet és többet kell dolgozni. Így aztán kényelmesebben élünk és nem azért dolgozunk, hogy ehessünk, hanem azért, hogy pénzt keressünk. Pénzt, amit a kényelmi dolgokra költünk. A vége az az, hogy technikai szempontból kényelmesebben élünk, de időnk magunkra nincs igazán több. Mert ugyan könnyen eljuthatunk A-ból, B-be, de közben meg utazással töltjük a napunk jelentős részét. Sőt sok szülő kiírhatná a homlokára, TAXI, mert a gyerekeinek a szállítása teszi ki a napja jelentős részét. Mert…
Ezt látjuk. Egy ilyen technokrata rendszerű világban, szükségszerű és kívánatos az érzelmi területek felértékelődése. Szükségszerű és kívánatos. Mégis azt látjuk, idővel mindenki látja, hogy baj van ezzel a területtel. Miközben nem lehetne, hiszen aminek ideje van, amire szükség van az egyensúlyhoz, annak a megjelenése csak jót kellene, hogy hozzon.
Szívből élni
Sok alkalommal találkoztam magam is azzal, hogy ebben a szívvel élni, szívből élni kérdéssel baj van. Baj, mert mi sem lehetne egyszerűbb, mint szívből élni. Nem az eszünkkel kiszámítható legjobbat döntjük, hanem azt amit a szívünk is helyesnek tart. Sima ügy, sima megoldási lehetőség. Ha ennyire egyszerű, akkor miért nem megy mégis? Mi az oka, hogy sokan bár ezt teszik, szívből élnek, vagy legalábbis azt hiszik, mégsem lesz jobb az életük? Nem az anyagi szempontot figyelembe véve, de az érzelmi életük se lesz jobb. Ha pedig nincsen javulás, akkor joggal gondolhatjuk, hogy van valami amit helytelenül teszünk. Vajon mi lehet ez?
Tanfolyami eset és azt kell mondjam tipikus. Tökéletes példa. Meghirdettünk egy tanfolyamot. Sikerrel zajlott! Szépen jelentkeztek a résztvevők. Az egyik úr lelkesen jelentkezett. Még telefonált is. Tudomásunkra hozta, hogy mennyire örül a ránk találásnak. Mennyire szerencsés, hogy megtalálta a hirdetésünket, mert érzi, pont ilyen tanfolyamot keresett. Ez volt az mire vágyott! Abban hisz, az a megérzése, hogy egy ilyen út végig járása hozza meg neki azt a változást amely meghozza a kívánt változást. Mindenkit jóérzéssel töltött el ez az egymásra találás. Vártuk is a kezdő időpontot, a találkozást.
Eljött a várt nap. Már 10 percet vártunk, már csak rá. Felhívtuk. Szerencsére felvette, pedig ez se feltétlen jellemző. Sokan ilyenkor nem csak nem szólnak, hogy nem jönnek, de elérhetetlenek is. Így persze nehéz megtudni, hogy csak késnek, vagy ne is számítsunk rájuk. Szóval, felvette. Megkérdeztük udvariasan, hogy várjuk még, kb. mennyit késik… A következő választ kaptuk. Reggel felkeltem és azt éreztem, nincs nekem dolgom ezzel a tanfolyammal. Nem éreztem a hívást. (tipikus spiri mondás ez a hívásos fogalmazás, ha a többség nem is érti) Nem jött…
AZT ÉRZEM AZ AZ ÉN UTAM… EZ SEGÍT A VÁLTOZÁSBAN…
Nem éreztem a hívást… úgy érzetem nincsen dolgom a tanfolyammal…
Érezzük, van itt valami ellentmondás. AZT ÉREZTEM… úgy éreztem…
ÉREZTEM – éreztem!
Ugyan azt mondjuk, de mégis kell lennie valami különbségnek a kettő között. Biztosan van, mert, ugyan azt mondjuk, mégis más az eredmény. Ha ugyan az lenne a jelentése a két “érzemnek”, nem lenne ellentétes az eredmény.
Döntés…
Szokásos kérdésem, hogy egy helyzetben, amikor döntenünk kell, mi lehet a helyes döntés? A válasz egyszerű. AZ A HELYES VÁLASZ, AMELYIK DÖNTÉSRŐL ÉREZZÜK, OTT BELÜL, EZ A HELYES! Azt célszerű választani! Érezzük, hogy helyes! Ki a szíve körül, ki a gyomrában, de valahol ott belül érezzük, ez a helyes, ezt kell tennünk. Ha erre a hangra hallgatunk, az mindig pozitív eredményt hoz nekünk. Amennyiben azonban elkezdünk elméleteket gyártani, agyalni a dolgon és nem ezt a megérzés alapú választ adjuk, akkor általában rosszul járunk. Veszítünk! NEM FELTÉTLEN ANYAGI JAVAKAT, DE ERKÖLCSI TARTÁST BIZTOS. Ráadásul, az egyik mondásom szerint: “Aki meghozza a helyes döntést és el is indul az úton, nem törődve a felmerülő nehézségekkel, azért összefog a világ és megsegíti őt, megkönnyítve a nehézség legyőzését vagy teljesen megszüntetve azt!” – Somogyi Péter, Lélekszerelő, Hagyatékőrző.
Úgy tűnik, a megérzésünkre hallgatni kifizetődő, MEGÉRI! Akkor most mi is történt a felvázolt esetben. Azt érezte, hogy jöjjön, majd azt, hogy mégse. Mi lett volna a teendő.
Könnyebben megértjük a helyzetet, ha a női lélek rejtelmeit figyeljük meg. Biztosan kijelenthető, hogy a női lélek érzelmi hullámzások sorozatát éli meg. Hol fent, hol lent… Amolyan sinus görbe szerűen. Tehát megfigyelhetünk egy pillanatnyi érzelmi állapotot, amely hullámzik, sinus görbe szerűen. Lehetséges, hogy az ennek a pillanatnyi érzelemnek a hullámzása, jó alap a döntéseinkhez? Aligha! Sőt biztosan mondhatjuk, nem az! Nem az, mert akkor a döntéseink azon múlnak, éppen hol tartunk a hullámzásban. S ha kedden kérdeznek nem az lesz a válaszunk, mint pénteken. Jó ez? Lehet ez útmutató az akár az életünket is meghatározó kérdésekben? KIZÁRT! Hogyan is van ez akkor?
Meg kell különböztetnünk két féle érzelmet. Az egyik a most említett pillanatnyi érzelem. Ez a nőknél nagyobb hullámzást okoz, de a mai nőiesedő világunkban már egyes férfiakra is jellemző, ez a hullámzás! NAGY BAJ EZ! Mert a férfinak kellene nyújtania a biztonságot, a stabilitást, ami hullázó pillanatnyi érzelmekhez igazítva biztosan nem adható meg, se a párunknak, se a gyermekeinknek.
A másik érzelem, talán nem is érzelem. Úgy is hívjuk MEGÉRZÉS! Ez egy állandó dolog, nem hullámzik, nem változik napról napra! Ez egy biztos pont. A bensőnkben érezzük, hogy EZ A HELYES! EZT KELL TENNI! A SZÍVÜNK SÚGJA! Az Isteni részünk, a bennünk élő Isteni rész, aki tisztában van a célunkkal, az életfeladatainkkal és segít minket az életben haladni, az életcélunk felé. Ez egy biztos segítség! Valami ami a legjobb ami velünk lehet.
Mi történt a mi esetünkben? Az illető megérzése azt súgta, jó ez az irány. Jó lesz ha eljön… El is mesélte. De sajnos nem tudta, hogy a megérzés és a pillanatnyi érzelmek nem azonosak. Aznap aztán egy rosszabb napja indult. Nem volt kedve felkelni…, elindulni…, vagy borotválkozni… és az ezeknek megfelelő pillanatnyi érzelmeinek a hatására lemondta azt a lehetőséget, amelyet a szíve súgott neki. Lemondott róla, ha úgy tetszik egy kényelmi dolog miatt. Persze sokszor van az is, hogy az illetőt megcsapja a fél-elem szaga, amely azt mondja, ha oda elmész, akkor megváltozik majd az életed… akarod ezt igazán? Szükséged van erre a változásra? Jó ez így még… nem olyan rossz ez így… Majd később változtatsz… Pedig az ajtók, amin bemehetünk, akkor nyílnak, amikor be kell mennünk rajta. Ez a lehetőség nem áll rendelkezésre az idők végezetéig! Csak addig, amíg az ajtón keresztüli belépés segíti a haladásunkat az életcéljaink felé. Ha már nem segít, akkor az ajtó becsukódik, a lehetőség elvész.
Mindezek miatt nem szerencsés összekeverni a megérzéseinket, a pillanatnyi érzelmeinkkel. Az első megbízhatóan segít, míg a másikat sokszor az ego irányítja, a saját önző, kényelmes énünk a vezérlője. A pillanatban hasznot hoz, de a távlatban, az életünket nézve azonban inkább ártanak!
Lássunk tisztán! Figyeljünk! Halljuk meg a belső hangunkat! Fogadjuk el a segítségét! Mindezek mentén, pedig éljünk egy sokkal jobb életet! Segít ebben az Önismereti Kalandtúra Lélekszerelő módra Napi Csend feladata. Kezd 5 perccel, maradj csendeb ennyi ideig. Lélegezz egyenletesen. Bármi eszedbe juthat, csak ne gondolkozz rajta. Had jöjjenek menjenek ezek a gondolatok! Emeld az időt hetente 5 perccel. Egészen minimum 30 percig. De lehet tovább is. Ezek a csendek, kellő gyakorlás után, még egy az elején feltett kérdésre is meghozzák a választ. ( https://www.lelekszereles.hu/karanten-mit-tegyunk-hogyan-tegyunk-1/ )
Legyünk bátrak és HALLGASSUNK A SZÍVÜNKRE, A MEGÉRZÉSEINKRE ÉS ENGEDJÜNK UTAT A VÁLTOZÁSNAK, AMIT AZ ISTENI ÉNÜNKKEL ÖSSZHANGBAN MEGENGEDHETÜNK MAGUNKNAK, MEGTEHETÜNK!
Figyeljünk és lássunk, majd ennek megfelelően a belső hangunkkal egyetértésben, tegyünk a boldogabb, megelégedettebb életünk érdekében!
Ezen az úton járva, megelégedettebb és teljesebb életet élhetünk, a magunk és a környezetünk hasznára is!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Anyagok tőlem: ( https://www.lelekszereles.hu/ahol-megtalalsz-anyagok/ )
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
