Nem tudom erről írtam-e már. Lehet, de talán újra itt az ideje.
Sajnos ez egy új szokás. Egy igen tiszteletlen szokás. Ráadásul sumák is.
Miről van szó? Arról, amikor valaki azzal intéz el egy ügyet, hogy egyszerűen nem válaszol. S jelen esetben nem arról beszélek, amikor valakit zaklatnak, egyfolytában írogatnak neki, tudomást sem véve arról, hogy megkérték, megírták, köszönöm, nem! Az egy másik eset. Ilyenkor van az a lépés, hogy nem válaszolunk többet. De én nem erről szeretnék írni.
Azt a helyzetet emelném ki, amikor van, létezik egy kapcsolat, 2 ember között. Akár csak virtuális is, bár ott vannak fokozatok. Ezért azt emelném ki amikor személyes kapcsolat van 2 ember között. Mindegy mély az a kapcsolat vagy sem. Az egyik kérdez valamit. A másik pedig egyszerűen nem válaszol. SEMMIT SE VÁLASZOL!
Szóval a némaság ködébe burkolózik. Nem válaszol a kérdésre semmit. Se érdemben nem válaszol, se azt se mondja: Elnézést,:
- erre nem szeretnék válaszolni, de más kérdésekben kapcsolatban maradhatunk,
- még átgondolnám,
- még nem tudom és gondolkodnom kell,
- bizonytalan vagyok a válaszomban,
- nem szeretnék veled tovább kapcsolatban lenni,
- akadályoztatva vagyok az érdemi válaszban,
- később, ha módomban áll, megbeszélhetjük,
- várok még információkra, amelyek szükségesek a válaszomhoz.
- egyszerűen nincsen időm…
A sort folytathatnánk a végtelenségig.
Mi látszik ebből? Az, hogy lenne olyan válasz, amely elmagyarázza a helyzetet, amely garantálja a kapcsolat fennmaradását, a kérdés ellenére. Aki azonban nem válaszol, az vajon meg is akarja szakítani a kapcsolatot? Nem biztos…
A legjellemzőbb, hogy azt gondolják, a válasz hiányából fakadóan gondolhatnánk… Innen látszik a baj! Honnan gondolhatnánk? NEM VAGYUNK A MÁSIK FEJÉBEN! Nem tudhatjuk mit gondol. Mi van a fejében. Milyen események befolyásolják, akár ahhoz képest is ahogyan mi őt ismerjük. Szóval: KITALÁLNI LEHETETLEN! Még igazán régi és jóbarátok, illetve házastársak esetén is.
De vajon honnan indul ez a tévhit? Mármint, hogy tudhatjuk, mit gondol a másik…
Nem olyan régen, a 2010-es évek körül kezdődött a szociális médiának a megjelenése és térnyerése hazánkban. Jelen volt az IWIW, majd a face, ma meta… S azóta sok másik. Mit tudnak ezek az oldalak? Tudunk létrehozni egy profilt. Ide feltölthetünk magunkról adatokat, képeket. Írhatunk ide véleményeket, hozzászólhatunk és létrehozhatunk eseményeket is. Meghívhatunk embereket… Az oldalak alkalmasak a rövid és egyszerű vélemény nyilvánításra, így sokan véleményeznek bejegyzéseket. Lájkolnak, szomorkodnak… Sokan vannak akik aztán már azért is osztanak meg tartalmakat, hogy elismerést szerezzenek.
Sok esetben jó egy ilyen oldal. Például megtalálhatunk régi barátokat, családtagokat. Egyszerűen és gyorsan tudunk kommunikálni egymással. Még az emilnél is gyorsabban juttatunk el gondolatokat mások felé. Sőt egyszerre ezreket is elérhetünk… KITÁGUL A VILÁG! Kitágul? ( https://www.lelekszereles.hu/vizualis-idorablas/ )
Mindezek mellett azonban láthatjuk, hogy a rendszer olyan, hogy nem követeli meg a megosztott dolgoktól azt hogy valósak legyenek. Arcképet se kell feltenni. A névnek se kell valósnak lennie, sőt az egyes adatokat se ellenőrzi le senki. Ami nem is lenne baj, hiszen nem az a cél. Sőt az üzleti típusú oldalak megkövetelik az arcképet, az adatok kitöltését és jutalmazzák, ha valaki hitelesíti is ezeket az adatokat. Nyilván ez üzleti témákban elengedhetetlen, ha az oldal komoly tevékenységet szeretne végezni, komoly szolgáltatást szeretne nyújtani.
Azonban az üzleti oldalak kivételével, semmiféle hasonló követelmény sincsen. Tehát: MINDENKI AZT TESZ FEL AMIT AKAR! AZT OSZT MEG MÁSOKKAL AMIT CSAK NEM SZÉGYELL! Hamis és valótlan adatokat, képeket is? IGEN! AZOKAT IS! Mi következik ebből? Csupán annyi, hogy az egyes oldalakon szereplő dolgok nem feltétlenül valósak. Tehát hamisak is lehetnek, mások megtévesztésére is alkalmasak akár.
Ugyan látszik, hogy vannak emberek, akik az életük legtöbb eseményét ezeken az oldalakon dokumentálják, de egyáltalán nem a többség. MINDEN SZERINTÜK JELENTŐSEBB ÉLET ESMÉNYÜKET MEGOSZTJÁK A FELHASZNÁLÓI KÖZÖSSÉGGEL! Nyilvánosan élik az életüket! Teszik ezt elismerő véleményekért, pozitív hozzászólásokért és azért, hogy menőnek látszódjanak. De lássuk be, még ők sem képesek mindent megosztani, pedig igyekeznek. Tehát kijelenthető: AZ OLDALUK NEM MUTATJA MEG A TELJES VALÓSÁGÁT AZ ÉLETÜKNEK! Ennek ellenére sokan azt hiszik, illetve szeretnék hinni, hogy MINDENKI AZONOS AZ OLDALÁVAL! PEDIG NEM!
Ennek a tévhitnek a következtében a következőeket gondolják:
- ha megnézik az oldaladat, megismerhetnek általa
- ha megnézik valamelyik bejegyzésedet, akkor tudják,, megismerték a teljes véleményedet
- a fotóid alapján meg tudják állapítani a kinézetedet, a kisugárzásodat
- fel tudják térképezni a viselkedésedet
- meg tudják ismerni a magatartásodat másokkal szemben
- AZT HISZIK, HA MEGNÉZNEK AZ OLDALADON, MÁR ISMERNEK IS!
Sorolhatnánk a tévhiteket, de a 6. pontban sikerült összegezni.
A 2-es pont azért tévedés, mert a vélemény kifejtésére lehetőséget adó felület korlátozott. Nem tudsz mindre reagálni. Főleg mivel egyirányú kommunikációnál, nem is tudsz bővíteni, elmagyarázni, hozzátenni, ha szükséges… ÍGY A TELJES VÉLEMÉNYEDET NEM ISMERHETIK! Ráadásul, amikor más írását, videóját osztod meg, NEM BIZTOS, HOGY ANNAK MINDEN GONDOLATÁVAL EGYETÉRTESZ! Sőt van amikor valamit elgondoltatásul teszel fel, a felvetett kérdés miatt, nem pedig azért mert azzal egyetértesz. AKIK ENNEK ELLENÉRE TUDNI VÉLIK, AZOK TÉVEDNEK!
A 3-as pontban érintett kérdés csak egyet mutat, FOTOGÉN VAGY, ILLETVE SEM! Ha a photoshoptól és más korrekciós módszerektől eltekintünk, akkor is sokszor tapasztaljuk, hogy jó képekkel rendelkező emberek az életben jelentéktelenek és fordítva. Rossz fotóképű emberek, KISUGÁRZÁSUK KÖVETKEZTÉBEN VONZÓAK, CSINOSAK, JÓKÉPŰEK!
Viselkedésünk pedig a helyzettől is függ, amit egy oldal nem képes visszaadni. Se a hangulatot, se a környezet olyan teljességét, amely minden érintettet befolyásol, illetve befolyásolhat. Nem ad képet az eseménynél velünk kapcsolatban lévő emberekről, az ő viselkedésükről… Szóval a 4-es, 5-ös pontban említett dolgokban is könnyű C vágányra tévedni!
Szóval adottak ezek a média felületek, ahol az egyes személyek oldalai, NEM TARTALMAZZÁK A TELJES VALÓSÁGOT, vagy akarattal, nem osztják meg az életem bizonyos eseményeit, történéseit, illetve a megosztás lehetősége korlátozott. EZEKBŐL KÖVETKEZŐEN, A SZOCIÁLIS MÉDIA OLDALAK ALAPJÁN VÉGLEGES VÉLEMÉNYT LEVONNI BUTASÁG, komoly tévedéshez vezet! ( https://www.lelekszereles.hu/alapok-baratsag-szocialis-mediaval-kapcsolatos-bejegyzes/ ) Az ezeken alapuló tanulságok és vélemények, nem teljesek, sok esetben hibásak…
Ahogy ezek az oldalak nem alkalmasak a teljes kép visszaadására, AKÁR MENNYIRE IS EZT A LÁTSZATOT KELTIK, úgy mi sem tudjuk mi megy a másik fejében. EL SE TUDJUK KÉPZELNI. Vagyis képzelünk valamit, de az egyáltalán nem biztos, hogy akár csak közel is van a valósághoz. Hiába szeretnénk ennyivel elintézni a dolgot. A másikat megismerni csak személyes kapcsolaton keresztül, személyes élmények mentén és hosszú idő alatt lehet. EZT NEM TUDJUK MEGSPÓROLNI! Nem lehetséges…
Így egy profil alapján eldönteni, véglegesen, hogy a másik milyen ember, az lehetetlen. Iránymutató dolgok lehetnek fenn, ami mentén tudunk kérdezni, hogy jobban megismerjük egymást, de csak a kérdez-felelek alapján, lépésről lépésre lehet a másikról pontos ismereteket szerezni. Gondoljunk csak bele, hogy személyesen megismert emberekről, évekkel később, csak abban a bizonyos helyzetben derül ki a valódi természetük.
“Az ember jelleme, nehéz helyzetben mutatkozik meg igazán! Van akinek nincsen!” – Somogyi Péter, Lélekszerelő
Tehát évek után is derülnek ki furcsa dolgok. Meg van, az is, amikor a barátságok, az évek múlásával erősödnek, mélyülnek. Talán így könnyű belátnunk, az az elképzelés, hogy a másik, a válaszunk hiányában is tudni fogja, mi lenne a válaszunk, mire gondolunk és miért nem válaszoltunk, ERŐS TÉVEDÉS!. Akkor is igaz ez, HA A SZOCIÁLIS OLDALAK MÁST SUGALLNAK, OLYAN ISMERETEKET AMELYEK NINCSENEK A BIRTOKUKBAN.
De vajon miért nem válaszolnak egyesek?
Pl: tartoznak valamivel és nem szeretnék megadni.
Tartoznak valamivel és nem tudják megadni.
Ígértek valamit amit nem tudnak betartani és szégyenlik.
Ígértek valamit, amit nem akarnak betartani.
Nem emlékeznek a megbeszéltekre, mert buli volt és szégyenlik. Nem kérdeznek vissza, hanem úgy tesznek mintha semmiről se tudnának.
A sort folytathatnánk…
Mi a közös ezekben az esetekben? MENEKÜLNEK VALAMI ELŐL! Amit nem akarnak…, vagy nem tudnak…, illetve meggondolták… A BAJ AZ, HOGY EZ A TISZTELETLEN VISELKEDÉS, A JÖVŐRE NÉZVE VÉGLETES EREDMÉNNYEL JÁRHAT. Megszakad a kapcsolat végleg! Mondjuk ha nem találkoznak akkor ez talán még elviselhető. Egy társaságba is járók között azonban igazán kellemetlen lehet. “Írj, majd megbeszéljük… írsz… semmi válasz… majd amikor a közös helyen találkoztok, igyekszik elkerülni Téged, mert bizony tudja, tiszteletlen volt Veled…”
Az én világomban ez nem csak tiszteletlenség, hanem bunkóság is. Főleg, ha ismétlődik, azaz többször is írnak, hátha baj van, segítségre szorulsz. Bajban vagy és azt hiszik ezért nem írtál, jeleztél, bármit is. Közben tudom, a fiataloknál ez szinte bevett szokás. BEVETT TISZTELETLEN SZOKÁS! S ha szeretnének idővel valós kapcsolatokat fenntartani és nem lesz elég a lájkok száma, a virtuális kapcsolódás, a LÁTSZAT VALÓSÁGA! Ha igazi s valós kapcsolatokra, érzelmekre vágynak akkor változtassanak, mert egyébként úgy járnak mint a szociális médiák hajnalán az egyik képen írták. A képen csupán egy ravatalozó volt, a halott és a szertartásvezető, a sírásóval, senki más:
PEDIG A …-ON 2000 ISMERŐSE VAN!
Érdemes átgondolni! Változtatni, ha eddig nem volt szokásban a válaszolás, a kérdésfeltétel és hasonlók. Okos dolog lejönni a FELTÉTELEZÉSEK VILÁGÁBÓL, A VALÓSÁG TALAJÁRA! Mindegy mit sugallnak a virtuális szolgáltatók! Az élet nem a képernyőkben, a monitorokon zajlik, hanem a valós életben! HÚS VÉR EMBEREK KÖZÖTT! KOMMUNIKÁLVA, BESZÉLGETVE, EGYMÁST MEGISMERVE, EGYÜTT ÉLVE, VALÓS TAPASZTALATOKKAL, ÉRZELMEKKEL, TANULSÁGOKKAL…
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
