Egy számomra érdekes dologról írok. Nem új keletű, de mostanában, főleg a COVID miatt felerősödött ennek a kérdésnek az aktualitása.
Ugye van ez a helyzet. Aztán van a szociális média, ahol bárki, bármit véleményezhet és sajnos sokan hiszik is, hogy azért mert hozzászólhatnak, hozzá is kell szólni mindenhez. Ez természetesen eleve konfliktusokat szül, hiszen nagyon sok a véleménykülönbség. Ehhez tartozik az is, hogy a többség kommunikációs képessége nem éri el az alapszintet. Nem tartalmaz semmiféle tiszteletet a másikkal szemben, ha már a véleményével szemben nem is teszi. Az embernek járhatna, sőt. Egy normális világban járna a tisztelet egy másik embernek, akkor is, ha nem értünk vele egyet. Legalább azért, mert ha másért nem is, az Isteni lényéért jár neki, akkor is, ha a véleménye, tudása alapján nem szolgálna rá.
Sokan nehezményezik azt, hogy a többség, általában ők maguk is, a szociális médiában okosodtak ki és ez alapján osztják az észt. Miközben meggyőződésem, hogy az egyes hozzászólásokból magukból is érezni, hogy olyan emberrel kerültünk kapcsolatba, aki valamelyest legalább képben van, vagy nincs. Ha elsőre mégse, akkor pár forduló után biztosan kiderül.
Aztán van olyan is akikkel nem pár hete ismerjük egymást, hanem hosszú évek óta. Mondjuk egy iskolába jártunk, együtt dolgoztunk… Tehát arra hivatkozni nehéz, hogy nem ismerjük egymás képességeit. Ezt persze sok egyéb élethelyzet is igazol. A szociális média alapján sokunkról kiderül, hogy mi mindennel foglalkozunk, foglalkoztunk már az életünkben, mi az amihez valószínűleg értünk, vagy legalábbis érthetünk valamennyire. Ha ott nem is látszik minden, főleg ami korábban volt, de utána lehet nézni a neten. Szóval van rólunk fent információ mennyiség, nem is kevés.
Mindezek után egészen furcsálom, hogy olyan emberek akik ismernek és nem 2 éve, ráadásul kapcsolatban is voltunk több vonalon, vajon milyen alapon kommunikálnak velem lesajnálóan, lenézően, lekezelően, olyan felsőbbrendűséggel, aminek azért sok alapja nincsen.
Vegyünk egy egyszerű példát. Lassan 20 éve (2002 óta) foglalkozom a betegségek lelki okaival. Talán nem én vagyok ebben a legjobb, de azt gondolni, állítani, hogy fogalmam sincsen róla, az azért vicces. Akkor is, ha valaki azt gondolja, vannak olyan betegségek, amelyek nem lelki okra vezethetők vissza. Mert ez legfeljebb annyit jelentene, hogy nem értünk egyet. Ilyen pedig van és lesz is. Mindezeket figyelembe se véve, használnak lesajnáló, leszóló véleményt az adott témában. Ráadásul olyanok is akikkel már abban a közös iskolában sem tartoztunk egy súlycsoportba. A tanulmányaink folytatása alapján ez a különbség azóta se valószínű, hogy csökkent, sőt az adatok alapján még akár nőtt is. De ugye nem a papír teszi az embert és a diplomával együtt észt se osztanak. De ha vírus ügyben számít, hogy orvos mondja vagy sem, tehát fontos a papír, akkor következetes gondolkodás esetén számít a diplomák száma is akkor, ha azon gondolkozunk, leostobázzunk-e valakit, illetve lesajnáljuk, leszóljuk, szellemi képességei alapján. Miközben talán pont az amit nincs alapunk megkérdőjelezni. KÖVETKEZETESSÉG! Tudom, ez ma furán hangzik, mégis volna értelme.
Értem én, hogy aki képes pötyögni és van felület, annak lehet véleménye. Rendben. De vajon miért gondolja, hogy attól, hogy esetleg sokan kedvelik a hozzászólását, az valami féle igazságot generál a mondanivalójának. Sajnos nem. Csupán annyit jelent, hogy esetleg sokan tévednek éppen annyira mint ő, vagy akár én. (A demokrácia, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós szerint az, amikor 100 bolond szavazata, többet ér 99 akadémikusénál. Tudom erre jön mindenki azzal, hogy az orvosok… legalább tételezzük fel, hogy az adott esetben ők is lehetnek azok a bizonyos bolondok. A gondolat lényege nem az akadémikuson van, hanem azon, hogy az adott esetben a többség véleménye dönt, akkor is, ha a többségnek nincsen igaza. Jelen esetben akkor lenne az orvos társdadalomnak igaza, ha lennének boncolások, ha vita lenne a kétségekről, ha őszinte kommunikáció lenne erről az egész helyzetről, nem pedig a média hatalma által manipulálnának, illetve hatalmi szóval kényszerítenének. Egy ilyen esetben, szerintem az emberek meggyőzhetőek lennének, ha lenne objektív igazság és nem csak hittételek csapnának össze. Ugye hitbéli kérdések alapján nem ítélünk el senkit?! Mi magyarok főleg nem, hiszen Európában először nálunk vezették be a szabad vallásgyakorlást. 1568 tordai országgyűlés.)
Azt még majdnem értem, amikor a felhozott példában, egyes orvosok azt hiszik, náluk a bölcsek köve és kioktatnak mindenkit, de sajnos nekik is azt tudnám javasolni, hogy esetleg hallgassanak meg más orvosokat és akár csak a logika mentén gondolkodjanak el, a másik, az adott esetben hozzáértő véleményén. Természetesen én magamat is hozzáértőnek tartom, hiszen a betegségekkel foglalkozom elég régóta. Mindezek ellenére ha valaki elolvassa a témában az írásaimat, csak abban nyilatkozom, amihez van ismeretem, illetve se oltottat, se oltatlant nem ítéltem még el, egyszer se, de legalább igyekezetem elkerülni..
Ha valaki erre nem képes, mármint, hogy elolvassa amiket írtam és azoknak megfelelően nyilatkozzon, azt megkérném, ne minősítgessen, vagy ha már teszi, akkor legyen már végre valami alapja! Valami ami legalább logikailag igaz! Ha pedig a logikus gondolkodás meghaladja a képességeit, akkor ne vitatkozzon! Régebben persze azt gondoltam, ha leírom logikusan, akkor esetleg a másik rájön, hol tévedett. De persze már megtanultam, ez nem így van. A többség kommunikációja kifullad abban, hogy mi a pillanatnyi érdeke. Ezért minden elvet amely addig meghatározta az életét képes feladni, elfeledni, a sutba dobni, csak azért, mert éppen ez az érdeke. Sajnos, arra se számíthatunk, hogy majd idővel rádöbbennek a tévedésükre. Nem fognak, mert akkor azt is be kellene látniuk, hogy a pillanatnyi érdekeik mentén, össze-vissza hazudoznak maguknak és később másnak is.
Azt már valahová megírtam, hogy a vírus, az oltás, maszk ügyekben azok ítélkeznek legjobban, azok a leghangosabbak, azok minősítenek leginkább, akik a legjobban félnek. Vagy ettől vagy attól. Az ő soraikat növelik azok is, akik nem önazonosan cselekedtek. Például. Azt mondták, ők aztán nem oltakoznak, nem hagyják magukat kényszeríteni… Aztán a sors furcsa fintora okán, FÉL-elemből, mégis beoltatták magukat. Így aztán konfliktus keletkezett bennük, fruszráltakká váltak, amit most másokon vezetnek le. Hirtelen nagyon okossá váltak. Hirtelen egy-két hónap alatt. Általában a szociális média alapján, illetve minden olyan környezeti elvárás szerint, aminek nem tudtak, mertek ellenállni. Így történhet az, hogy ők akik nehezményezik, ha valaki a szociális média alapján szerez ismeretet, okosodik ki, na pont ők azok, akik éppen így tettek szert ismereteikre, “tudásukra”. Közeben elfejtenek, minden régen oly fontos elvet, a logikát, leginkább mindent amely az ÚJ ÁLLÁSPONTJUKAT megingathatná. Teszik ezt úgy, hogy évtizedes barátságokat, ismeretségeket, kölcsönös tiszteletet rúgnak fel, csak azért, hogy igazolják azt a tévedést, azt a FÉL-ELEM alapú döntést, amelyet belül a szívük mélyen éreznek, hogy tévedés, akkor is ha még maguknak se merik bevallani, mégis védik minden áron, bármi áron. Természetesen a másik oldalon is van olyan aki, ugyan úgy környezeti hatásra nem oltat, miközben legszívesebben megtenné, annyira fél a vírustól. Ők is elég hangosak.
Sajnos továbbra is az a véleményem, hogy oltás ügyben nem látunk tisztán, bár az idő egyre több kételyt vet fel. Ehhez jön még az erőszakos hozzáállás, az oltás természetellenes erőltetése. A sok hazugság, a folyamatos megtévesztés… Amit igazán sajnálok az az, hogy egy föld szintű manipulált helyzet megrontja az emberi kapcsolatainkat. MEGRONTJA, de csak azért mert mi hagyjuk. Először hazudunk magunknak, aztán azért, hogy le ne bukjunk, nem tisztázzuk a helyzetet, hanem kapkodunk és csak tetézzük az egyébként már eléggé elszúrt helyzetet. Persze ez sajnos természetes állapota az öntudatlan embernek, aki ösztönlényként éli az életét.
Megkérdezem, azokat az ismerőseimet, sőt mindenkit, akik most annyira fanyalognak, leszólnak, elítélnek engem, minket… mert nem álltam, álltunk be az általuk helyesnek vélt sorba, tényleg annyi jutna csak eszükbe, ha emiatt rosszul járok, járunk, hogy megérdemelték?! Na jó, legyen, csak ennyire futja majd… Csendesen megkérdezem, az EMBERT magatokból, mikor és hogyan hagytátok el?!
Vagy azon sikerül-e elgondolkodni, hogy esetleg ezen helyzet után is kell majd találkoznunk, amikorra lehet az is kiderül kinek volt igaza. Akkor mi lesz? Továbbra is elkerültök, hiszen én, mi… vagy azért mert Nektek nem lett igazatok? Mi lesz akkor? Vagy majd mi csak nyeljünk egyet és csináljunk úgy mintha mi sem történt volna? Felejtsünk el, minden sértést, lenézést, lesajnálást? Vagy úgy csináltok majd mint azok akik tartoznak valakinek, azt nem adják meg és azt utálják kerülik akiknek tartoznak? Elfelejtve, hogy végül is ki tartozik kinek, ki az aki korrekt módon jár el, és ki az aki hiteget, kamuzik, sumákol, elkerül, hazudozik… csak ne kelljen…
Vajon képes az emberiség azon elgondolkodni, hogy politikai hatalmasok, jönnek és mennek. Hatalmuk megerősödik, majd elmúlik… De mi a többség, itt maradunk! Az életet nekünk kell, kellene továbbvinni, EGY-ÜTT! Mert csak együtt sikerülhet! De vajon ez a mód, az utálkozás, leszólás, mocskolódás, arra vezet, hogy legyen valaha még EGY-ÜTT? Nem hiszem.
Nagyon zavaró, hogy több jó íráshoz hozzá van csapva egy olyan leszólás, megbélyegzés, amely a tartalmat igazán elrontja, de legalábbis jelentősen erőtleníti. Nehéz ezeket megosztani bármilyen jó gondolatokat is tartalmaznak, mert valakinek bele kellet írnia valami sértőt, bántót a másik oldal felé. Mintha direkt csinálnák, hogy a nyilvánvaló igazságon végül senki se gondolkodjon el igazán. Talán, hogy ne legyen esélye felismerni, rádöbbenni és ennek a mentén akár a másik oldalon helyet foglalóval összefogni és valami értékeset létrehozni. Valamit ami a miénk, ami tovább viszi az emberiséget és többet ér némi pillanatnyi előnynél.
Ez is csak manipuláció? Lehet. De miért hagyjuk? Kicsit lehetnénk már előre látóbbak, olyanok akik nem csak 4 évben gondolkodnak! Hallgathatnánk az őseinkre, levonhatnánk tanulságokat és meghozva a helyes döntést, majd elindulva az úton, elérhetnénk végre, hogy emberhez méltó életet éljünk!
Előre fel! (Azért ez ott kezdődne, hogy legalább magunkkal tisztában legyünk.)
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
