(Nem politikai témájú az írás!)
2020 egyik kutatási eredményéről ad hírt a Mandiner. Érdekes és megdöbbentő eredmény, első hallásra. De vajon ugyan ennyire hihetetlen, ha átgondoljuk a hátteret? Megnézzük közelebbről.
A mai baloldali gondolkodás alapjai között, jelentős mértékben található a liberális gondolatmenet, a liberalizmus, mint követendő elv. Mi is a liberalizmus?
liberalizmus (a lat. libertas, ‘szabadság’ szóból): szabadelvűség, a →tekintélyt tagadó és az egyéni szabadságot hangsúlyozó és érvényesítő szellemi áramlat.
A nagy francia elsötétedés alatt, a lázadó forradalmárok, kimondják: a hatalom és az egyes erkölcsi alapok nem Istentől valók, hanem majd az emberek összejönnek es eldöntik, nekik mi a jó. Ezzel teljesítik az alapeszme tekintély tagadó és egyéni szabadságot hangsúlyozó elvárásait. Sajnos közben elfelejtik azt a tényt, hogy az ember, főleg tömegben, nem a
legjobb irányba, hanem a leggyengébb ellenállás felé mozdul. Ennek a hatását élvezhetjük napjainkban. Mint ahogyan az számít ma a leginkább, hogy az ember, mint individuum mit szeretne. Ez fontosabb annál is, hogy mi a jó a közösségnek.
Magam úgy fogalmazok, hogy a mai demokrácia a kisebbség rémuralma a többség felett. Felmerül a kérdés, melyik kisebbség képes uralkodni a többség felett? Nos, amelyik a leghangosabb. Amelyik a legnagyobb média visszhangot tudja felmutatni, elhitetve ezzel a saját, vélt igazát. De ez egy mellék szál, nem megyünk jobban bele.
Szóval itt van ez a baloldali, liberális eszme amelyik egyik fő célja a tekintély tagadása, megszüntetése. (A bal oldal is megfogalmazta a tekintély tagadást több ízben. Pl.: “A múltat végképp eltörölni…”, az értelmiség mellőzése a gyárvezetésben, a parasztság munkássá alakítása…) Ha megfigyeljük teszi is ezt igazán hatékonyan. Az egyik tekintéllyel kapcsolatos gondolatot kérdőjelezi meg a másik után és teszi vagy érvénytelenné, vagy próbálja nevetségessé tenni, bármi áron. Fő eszközük a relativizálás. Ennek alapján azt hangoztatják, erősítik minden csatornán, hogy minden relatív! Bármi lehet igaz, egy másik nézőpontból. Minden csak nézőpont kérdése, semmi más. Így aztán senkinek sem lehet igaza, kivéve persze őket, akik aztán jól megmondják. Ezt most ne minősítsük, csak állapítsuk meg a következményét. Amely az, hogy ezzel a módszerrel oda jutunk, hogy nem marad olyan dolog amihez igazodhatunk, hiszen semmi se biztos, minden megkérdőjelezhető.
Azt is tudjuk, a betegség úgy alakul ki, hogy az emberben egy olyan érzelmi konfliktus jelentkezik amelyet nem tud záros határidőn belül feldolgozni. Tehát érzelmi konfliktus marad benne. Ez az érzelmi konfliktus eredményez egy energetika egyensúlytalanságot, amely aztán betegség formájában jelentkezik a fizikai testben. A keletkező tünet, a betegség, azzal, hogy hol és milyen módon jelentkezik, jelzi a kiváltó lelki okot, az érzelmi konfliktust. Így a betegségnek akár hálásak is lehetünk, mert segít minket a lelki békénk megtalálásában, helyreállításában.
Mit állítunk, hogy a betegség lelki, érzelmi konfliktus eredménye! Könnyen beláthatjuk, hogy az az ember, amelyik kapaszkodók, igazodási pontok nélkül éli az életét, az könnyebben befolyásolható! Könnyebben vehető rá olyan dolgokra amelyek számára nem jók, neki nem valók. Ha pedig ez megtörténik, akkor már keletkezik is az érzelmi konfliktus… az igazodási pont nélküli ember az ilyen konfliktusokat nehezebben rendezi magában, hiszen semmi se biztos. Minden állítás lehet igaz, de az ellenkezője, hamis is. Ember legyen a talpán, aki képes így zöld ágra vergődni. Vajon mi alapján tud akkor valaki lelki békére lelni? Ha egyszer semmi sem biztos. Ha sokszor már a kérdés is megkérdőjeleződik?
Így aztán, ezekből kiindulva, el tudom fogadni a cikk állításait.
https://mandiner.hu/cikk/20201127_mentalis_betegseg_lehet_a_woke_gondolkodas#
Sőt, nem csak el tudom fogadni, hanem a fentiekkel alá is tudom támasztani. Természetesen nem lesznek minden baloldali nézetű emberre igazak a leírtak. Sokan rendelkeznek jól megalapozott lelki békével. De a kutatás sem állít, csupán annyit, hogy nagyobb a hajlandóság, többször mutatkozik a fent nevezett következmény.
Ráadásul az a furcsaság áll fenn, miszerint az nem is számít, hogy az illető fogódzkodói, igazodási pontjai valósak, igazak-e. Csupán annyi a lényeg, hogy aki használja őket, az megleli-e a lelki békéjét általuk. A betegség kialakulásánál ugyanis nem számít az igazság tartalom, csak a belső egyensúly. Természetesen az olyan nyilvánvaló dolgoknál, ahol a lelki ismeret hangja nehezen elhallgattatható, ott előtérbe kerül az igazság is! Hiszen az okozza az érzelmi konfliktust!
Nem gondolom, hogy elvekkel és lelki mankókkal kell körül bástyázni magunkat, de azt célszerű elismerni, hogy a megfelelő igazodási pontok, az adott esetben kisegítenek minket a tanácstalanságból, a döntésképtelenségből, a bajból. Ezek elértéktelenítése, teljes mellőzése, az adott esetben kiszolgáltatottá, megvezethetővé tesz bennünket. Az pedig a lelki és érzelmi konfliktusok melegágya.
Jó gondolkodást!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
