Felület, látszat, valaminek, vagy valakinek megfelelés. Ez uralja most a világot. Vélt elvárások, látszat viselkedések. Felületes dolgok és igénytelenség. Rohanás és meg nem élt percek, át nem élt életek. Nincs rá idő…
Ugyan ez van a vágy és a szerelem kérdésével, vagy a házasság, a társkapcsolat viszonylatában is. Nem tiszta, hogy csupán kívánok valakit, vagy igazán szerelmes vagyok bele. Annak aki nem tudja mi az igaz szerelem, TÁRS kapcsolatról beszélni lehetetlen. Ő elakad a gazdasági, a cél, a teendő, a feladat szövetségek szintjén. Aki az érzéseit vágyait nem ismeri fel, nem vállalja, annak mindig csomagolnia kell, valamilyen keretbe, ami már korlátoz… Sajnos elmondani is nehéz, mert ezt átélni kell. Megmutatni mindenkinek nem lehet, mert nem kapcsolódhat mindenkihez olyan módon az ember.
Leginkább azonban az a baj, hogy nincs valós igény a több megélésére, itt is éppen elég a látszat. Mert ami abban esetleg jó lehetne, ami az összetartozást növeli, a bizalmat, az összeolvadást, az ugye a képernyőről nem megy át. Megfelelö jelenlét, odafigyelés hiányában minden csak újabb technika, ami ugyan feldobja ideig óráig a szexet, de valójában csak múló újdonság, fogyasztandó, kipipálandó sztori, nem több. (Bakancslistás)
Önmagukat magasabb tudatállapotúnak vallók esetében, sokszor még a befektetett energiát sem érik meg, mert hiszen: “nem az a lényeg”. A szellemi, a lelki, mennyivel több… Inkább meditálok… pedig a párban, társ kapcsolatban megélt teljes összeolvadás, a dualitás feloldása az itteni létünk egyik legnagyobb csodája lenne. Helyette a tennivalók szorítása, az elérendő “célok” hajszolása, NEM ENGEDI, HOGY ÉLJÜK AZ ÉLETET, ELÉG, HA A TEENDŐ LISTÁNKON KIPIPÁLJUK, mint a mosogatást. Hiszen megcsináltuk, túl vagyunk rajta…
TÚL VAGYUNK RAJTA… Milyen szomorú. Az esküvő, nem a kezdet, hanem az elérendő cél… Nem élünk, hanem túlélünk! Mert ha lenne igény, kíváncsiság, döntés, akarat, a jobbra , nem csak a többre, akkor elindulhatna mindenki a több helyett a jobb felé. Ide illik egy gondolatom, (védjegyes!): “A praktikum, megöli a szerelmet, illetve az életet!” Éppen ahogyan az általam sokat idézett Kányádi vers is mondja: …s közben élni is kellet volna bizony így igaz…
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
