Lassan ott tartunk, hogy ez az egyik legdühítőbb kérdés amit kaphatok…
Miért?
Elmondom.
Energetikailag, ha megállapodsz valakivel, hogy mikor hívod, nem abban, hogy mely napszakban, meddig, hanem mondjuk 14-kor, akkor az a másikban akaratlanul elindít egy várakozási folyamatot. Ezzel, figyelmet generál, ami a Te energia rendszeredet tölti, amíg ő várakozik. Ez szép dolog? Nem. Ez energia rablás. Persze, adódik a válasz, ne várja… Az is felmerül, hogy akkor miért kell megbeszélni?
Mobilod van?
A mai világban, a telefonunk legtöbbször nálunk van, de akkor biztosan, amikor azt akarjuk, hogy elérjenek minket. Tehát, nem mi ülünk a készülék mellett, várva a hívást, hanem velünk van a készülék. Ha akarjuk nem halkítjuk le. Ha mégis lehalkítjuk, akkor annak oka van. Nem szeretnénk a csengőhanggal zavart kelteni. Tehát már szűrjük a hívás fogadást, hiszen csak azt vesszük fel, amit észlelünk a rezgés, vagy a villogás okán. Tudunk szűrőket alkalmazni. Pl este, munka után csak a barátok, családtagok hívhatnak fel. Sőt, ki is kapcsolhatjuk a készüléket, ha nem akarunk bíbelődni a korlátozásokkal. Mindez persze nem okoz nagy gondot, hiszen így is megtudjuk ki keresett, ha visszakapcsolódunk a hálózatra és vissza is tudjuk hívni az illetőt…
Rajtunk múlik
Nem akarok telefonhasználati anyagot írni, mert ennek nem én vagyok a mágusa és az írásomnak se a témája. Inkább arról írnék, ami engem zavar s szerintem másokat is, csak esetleg meg se tudják fogalmazni. Azt megállapíthatjuk, hogy a készülékek és a hálózat függvényében, a SAJÁT IGÉNYEINK SZERINT BEÁLLÍTHAJUK, HOGY KI, HOGYAN ÉRJEN EL BENNÜNKET! Beállíthatjuk, hogyan akarunk másokkal kommunikálni. Személyre és élethelyzetre szabhatjuk a kommunikációt, mind telefonálás, üzenetek, illetve levelezés szempontjából is! Tehát RAJTUNK MÚLIK!
Ez esetben mi motiválhatja azokat az embereket, akik ennek ellenére, előre rögzíteni szeretnék a kommunikáció módját és idejét? Biztosan létezik az udvariasság. Nem akarnak zavarni! Ez szép gondolat és pozitív is, ahogyan hozzánk viszonyulnak. De a fentiek ismeretében tudjuk, hogy felesleges. Mert azon kívül, hogy rögzítjük a kommunikáció csatornáját (ami azért szintén megváltoztatható, ha közben egy másik célszerűbbnek tűnik egy adott helyzetben), az összes tényezőt (a csatornát is) én magam alakítom, határozom meg… tehát van egy pozitív hozzáállás, amely azonban jelenlegi környezetünkben FELESLEGES. Mert az rendben, hogy munka ügyben, munkaidőben telefonálunk és nem éjszaka. (éjszaka egyébként is csak olyanokat hívunk akivel ennek megfelelő a kapcsolatunk) De ennek a betartása mentén, hogy a munkaidőben mikor hívunk valakit, az szinte mindegy. Ha jó felveszi, ha nem visszahív. A telefonszám kijelzés miatt ez már bizony nem lehetetlen. 🙂 Régen is úgy volt, hogy felhívtál valakit. Ha jó volt neki, azaz jelen volt és ideje is volt rá, felvette a készüléket. Igaz akkor nem tudta azt sem ki hívta. Nagyobb volt a késztetés arra, ha csörög felvegye. Ha ott volt de nem volt igazán ideje, megmondta, majd visszahívott később, amit már megbeszéltünk, vagy üzenetrögzítő esetén onnan tudta meg kit hívhat vissza, ha akar…
Udvariasan?
Szóval az udvariasság, az mint látjuk ma már túlhaladott indok, ha a minimális kereteket betartjuk. Miközben mindenkivel előfordul, velem is, hogy nem tudok telefonálni, amikor megbeszéltük,tehát várnak rám. Illetve nem tudom felvenni, hiába beszéltük meg. Mivel minden ilyen előfordul, de az elérhetőségünket mi alakítjuk ki, fontos lenne, hogy ne fussunk felesleges köröket! Ne sértődjünk meg, ha valakinek mégse jó, nem ér rá… Egyszerűen hívjuk fel akivel beszélni szeretnénk, s ha nem sikeres a próbálkozás, bízzunk a visszahívásban. Ne vigyük túlzásba az udvariaskodást és főleg ne játszunk rá hivatkozva drámát! Mondván, megbeszéltük, mikor hívjalak, Te meg nem vetted fel! Inkább lazán, a pozitív sorsban bízva, telefonáljunk, illetve várakozzunk, minek, mikor van itt az ideje. Persze az se baj, ha valami keretben megállapodunk, de ahhoz se kell feleslegesen ragaszkodnunk. Az is nyilvánvaló, hogy hivatalos ügyben ezeknek az időpontoknak nagyobb a szerepe, de ott is megállapítható, egyáltalán nem biztos, hogy minden a megbeszélteknek megfelelően alakul.
Szóval, csak lazán és bátran! Egyszerűen telefonáljunk és kérdezzük meg amit szeretnénk! Főleg, ha valakinek nyilvános a telefonszáma, pont azért, hogy a megfelelő esetben elérjék.
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
