Nehéz időket élünk. Persze nem a vírus és a karantén miatt, hanem azért, mert ideológiai háború zajlik. Nagyon komoly kérdés hogy merre tartson a világ? Milyen irányba induljunk, hová tartsunk? Nem könnyű kérdések, főleg, mivel a jelenlegi helyzet is szorítana minket. Szorítana minket arra, hogy induljunk el befelé! Vizsgáljuk meg magunkat és hozzunk döntést arról, merre tovább? Hogyan éljünk, milyen szabályozók mentén és mi legyen a cél…
A jelenlegi helyzet, amikor a tünetek influenza jellegűek és a befelé fordulást és az önismeretet kívánják, ( http://www.lelekszereles.hu/virus-fertozes-korona-koronavirus-lelekszerelo-szemmel/ ) elkerülhetetlen, hogy előtérbe kerüljön a tanítás, a tudás, ami alapján előre juthatunk. Sajnos ebben a helyzetben van egy pár nagy probléma ami nem segíti a dolgunkat.
Egyik nehézség amivel küzdünk, az az, hogy ma a legdivatosabb eszme a relativitás. Amely szerint minden igaz lehet, attól függ honnan nézzük! Tehát ami igaznak tűnik, az relatív, egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Na ennek az elvnek a mentén lépjünk előre abban a tudatban, hogy vagy jó amit teszünk, vagy sem?! Hiszen semmiről se tudjuk, igaz-e, valós-e, hiszen minden relatív… Fő eszmerendszerként ezt a liberalizmus hangozhatja.
Közben pedig azt is tudjuk, hogy a ZAJ, egyre nagyobb. A 90-es évek közepén az volt a média vélemény, persze nem hivatalosan, hogy míg Németországban egy értékes cikkre 10 vacak jut, addig a mi hazánkban a szemét aránya 25-szörös. Azaz, egy hasznos elgondolkodtató írásra, termékre 25 “szemét” jut. Nos, ebben a zajban kellene meghallanunk azt a belső hangot, amely útbaigazít minket egy zűrzavaros, ebben a zűrzavaros időben. Nehéz… egyébként pont ezért volt az első karatén feladat a Csend. 🙂 ( http://www.lelekszereles.hu/karanten-mit-tegyunk-hogyan-tegyunk-1/ )
De amiről igazán írni akarok az egy olyan kérdés ami a tanításról, nem mint folyamatról, hanem a tanítandóról szól. Korábban kaptam egy könyvet (a Dalai Láma írta) és más utakon is szembejött velem a téma, mely szerint a vágy a problémáink okozója. Ha leszámolunk a vágyainkkal, ha nem vágyunk, nem is lesz gondunk bajunk többet…
Egy baráti beszélgetés közben felmerült az a kérdés, hogy az egyik barátom vajon miért nem halad az anyagi világban eléggé, abban a tempóban ahogyan szeretne. Miközben spirituálisan él, tesz… Mégse jönnek be azok a dolgok, amiket szeretne. A beszélgetés közben azt mondta, hogy szerencsére ő igazán nem vágyik semmire… Nem vágyik semmire…
Nos, örülhetnénk, hiszen végre meg van a megoldás. Hiszen ő egy békés ember, spirituális úton, úgy tesz mint a könyv tanácsolja és sok tanítás is javasolja. Békében él… csak ugye az anyagi bőség kerüli. Persze én tudom megoldást. Meggyőződésem, hogy az egyetlen igazán teremtő folyamat úgy kezdődik, hogy van bennünk egy őszinte vágy! Egy őszinte vágy valamire! Egy olyan vágy, amire őszintén, nagy örömmel, rácsodálkozva tudunk vágyni anélkül, hogy a nehézségeket számolgatnánk, vagy azok mentén lebeszélnénk magunkat. Tehát, “Kizárólag csak az őszinte vágy teremt!” – mondom én! Somogyi Péter, a Lélekszerelő…
Közben pedig a tanítás, amely Buddhától, azaz Budától származik (ugyanis csak mi hívjuk Buddhának, mindenki más Budának nevezi), azt mondja, a vágy ami megrontja az életedet. Felfedezünk itt némi ellentmondást. Persze mondhatjuk, Buddha mégis csak jobban tudja… Ő mégis csak egy nagy tanító, nem csak egy Lélekszerelő… Szerencsére engem mindig foglalkoztat minden olyan amiről én meg vagyok győződve, sőt esetekkel igazolni is tudom, mégis a NAGYBETŰS TANÍTÁS cáfolni látszik az állításomat, azt a tanítást, amit én adok tovább.
Miközben, ha úgy vesszük a Titok című könyv és film is igazolja mit mondok. Azt javasolják, képzeld el, éld át a kívánt helyzetet, amely azt okoz, amit el szeretnél élni! Kívánd meg, vággyál rá igazán, annyira, hogy át is tudd élni azt amit elérni kívánsz. Aztán többet nem is kell feltétlen törődnöd vele.
Nő a katyvasz és keveredik a tanítás. Vágytalanul élni, az igaz őszinte vágy alapján teremteni… Buddha, Lélekszerelő, Titok… Szerencsére a megoldás szembe jött. Egy olyan könyvben olvastam, ha jól emlékszem a következőt. Azt írja a szerző, hogy Buddha szavait lefordították úgy, hogy Buddha azt javasolja, ne vágyjunk semmire. Igen ám, mondja az író, de ha pontosan utána nézünk a szövegnek, kiderül, Buddha azt mondja, hogy NE SÓVÁROGJ SEMMI UTÁN! (A kettő közötti különbség olyan mint az álom és az álmodozás közötti. Jelen esetben a vágy lenne az álmodás és a sóvárgás az álmodozás.)
Hogyan? Nem a vágy az amivel baj van, HANEM A SÓVÁRGÁS! Na ezt már értem. Az szerintem is baj, mert a túlzott akarat, megváltoztatja a fókuszt, a hangsúly arra kerül, hogy mi lesz, ha nem sikerül amire vágyunk, amit akarunk és amire fókuszálunk azt erősítjük. Így az is valósul meg.
Egyértelmű, hogy a tanítás amit tovább adok az helyes! Az igaz, őszinte vágy teremt! Ami ezt elrontja, ahogyan az életünket is, pedig nem a vágy, hanem a sóvárgás! Innen már egyet is értünk. Nos, azonban, ha nem vagyok kíváncsi és meghajolok a NAGY TANÍTÓ előtt, ami tegyük hozzá alapból jogos hozzáállás, akkor ma nem tanítok meg embereket jól teremteni. Ő nekik pedig nem is megy ez… Sőt magam is bajban lennék az anyagi valóságom megteremtésével.
Éppen olyan ez, mint amit annyiszor elmondok, hogy mindenki állításával szemben, véletlenek vannak. A véletlen az egy olyan dolog, amit nem véltünk előre. Nos, könnyű belátni, ilyenünk van elég. Van véletlen az életünkben bőséggel! Ellenben az közben igaz, hogy ok nélkül nem történik semmi. Azaz, MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK!
Mindkét esetben, sőt sok más esetben is az az igazság, hogy a pontatlanság a hiba oka. A pontatlanság, sok esetben a pontatlan fordítás. Így aztán akik másolva, gondolkodás nélkül tanulnak, illetve tanítanak, gyakran járnak úgy, hogy bár teszik amit a tanítás, az írás javasol, sőt pontosan betartják azt, mégse sikerül amit szeretnének. Nem sikerül, sőt, az se derül ki, hogy hol a hiba, mi az oka a sikertelenségnek, hiszen az írás szerint járnak el. (Éppen mint az Újszövetségi Bertalan esete.) Ellenben akik gondolkodnak és kutatnak, vagy egyszerűen csak nem engedik magukat eltántorítani a bevált módszertől azok szépen haladnak előre az útjukon.
Marad az az igazodási pont amely nem relatív, amely mindenki szerint igaz és úgy van, ami mentén ha haladunk sikeresek leszünk, akár az önismeret útján, akár a teremtésben…
Ide kívánkozik még egy Kassai Lajos idézet:
“Ne az ősöket kövessük, hanem azt amit az ősök követtek!” Ugyanis az örök igazságokat érthetővé és használhatóvá kell tenni minden időre. Ha ezt nem tesszük, akkor könnyen úgy járhatunk, hogy egy aktualitásában elavult eszmét vagy irányt követünk, amely szintén nem fog minket útba igazítani, sem pedig megsegíteni az utunkon. Természetesen az aktualizálás nem mehet a szellemi tartalom kárára, hiszen akkor a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük. Ebben az esetben is oda jutunk, hogy a tanítás nem mutat jó irányt és ugyan úgy sikertelenek leszünk, mint a rossz fordítások esetében.
Van egy oldalam aminek a címe Gondolkodni ér! Ez azért egy társadalmi kérdéseket érintő oldal, de mint látszik, nincsen olyan területe az életnek, még a spiritualitás, vagy az ezotéria sem, amely mentes ettől a módszertől… Szóval, hajrá! Gondolkodni ér! Sajnos közben rossz hírem van, nem minden relatív! 🙂
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
