Egyszer régen… (Húsvétkor)
Nagyjából ezen a napon, de mindenképpen, a golgotai misztérium előtti este, az Úr Jézus Krisztus, egy szimbolikus SZERT hagyományozott ránk.
Hagyománnyá vált ez a SZER, mert azzal a szándékkal hagyta ránk, hogy újra és újra megtegyük. Tesszük is azóta.
Mi volt a célja ennek a SZERnek? Érdekes lehet, de nem egy új dolog, nem egy új módi. A szkíta világban és hitrendszerben élt a lelki rokonság szokása. Amely Krisztus által megerősíttetett, kibővíttetett. A hazatérő magyarok is 3 rokonsági családfát vezettek, 3 féle rokonságot tartottak számon.
1. a fiúági rokonság fáját,
2. a leányági rokonság fáját,
3. a lelki rokonság fáját.
Érdekesség, hogy a lelki rokonok gyerekei, nem házasodhattak. Mondván, ez egy égben köttetett kapcsolat, amely időnként erősebb a földi házasságnál.
Mátka-Koma
Ami a legérdekesebb, hogy a múlt században, az 1960-as években még élt hazánkban a mátkázás-komázás szokása. ennek keretén belül, a lelki rokonságot kötni szándékozók, fehérvasárnap, (a Húsvét utáni vasárnap), kimentek a határba és színes tojásaikat összecsokkantották. Akié összetört azét megették és onnantól, lelki rokonok, azaz mátkák és vagy komák lettek. Innentől magázódtak.
Mit látunk? Van egy hagyomány amely Krisztus előtt ca. 1200-1500-ból ismert, a görögök által. Ezt a hagyományt a közénk leszülető és emberré váló Isten megerősíti. Hazatérő rokonaink őrizik a hagyományt, még a múlt évszázad idején is. Van tartás ebben a SZERben, hagyományban, ha ennyi ideig él. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy ilyen múlttal, kötelességünk megőrizni.
Mit tesz hozzá, a közülünk legnagyobb? Kiterjeszti a hagyományt. Ez a kiterjesztés is tovább él köztünk magyarok között. Hiszen 1848 tavaszán mi magyarok, nem megfosztjuk a nemességet az előjogaitól, hanem kiterjesztjük azokat az összes országlakosra. Mekkora különbség a nyugati módihoz képest! Nem elvenni, kiterjeszteni! Ez a mi módszerünk! Ne feledjük!
S mit tesz Jézus Krisztus? Azt mondja, mindenki a testvéred lehet, aki követi őt és akit befogadunk magunk közé, nemre, fajra, való tekintet nélkül. Kiterjeszti, az addig a szkíták között élő hagyományt, a föld összes emberére. SZERt tesz. Kenyeret eszik, szerintem halat is és bort iszik. Megáldja őket. A kenyér lesz az új közösség teste, a bor pedig az új közösség életereje. Az ő teste és az ő vére! Amikor elfogyasztjuk őket, KRISZTUSBAN TESTVÉRRÉ VÁLUNK!
Milyen érdekes, hogy a magyarság, amúgy is a nyilasból halad az ikrek felé! Az ikrek a testvérség megtestesítője. Amúgy is feladatunk a testvérség példáját felmutatni. Gondoljunk csak a mi testvérpárunkra, akik még a szkíták előtt éltek, Hunor és Magyar. Mit tettek ők? Nem Káin és Ábel, vagy Romulusz és Rémusz példáját követték. Hiszen akkor meg kellett volna az egyiknek ölni a másikat. De nem ezt tették. Hanem együtt mentek el új hazát keresni. Mennyire más módszer, életfelfogás… S mint látjuk, nem is a szkíták óta van ez nálunk jó példaként, hanem már Nimród Nagykirály (a föld első királya) fiainak az esetében is. Akik az őseink. Atilla is Nimródtól vezeti le a családfáját…
Tehát, mit tegyünk?
Én halat sütök, amit kenyérrel és egy kis fehér borral fogyasztok el. De előtte áldást mondok!
Megköszönöm a közénk leszületett Istennek, az ő Fiának, hogy példát mutatott nekünk újra, hogy általa megerősödött a hagyomány. Megköszönöm az új szövetséget, amely a világ összes népének szól. Elfogadom és átélem a testvérséget amely így köttetik. Elfogadom és megköszönöm, hogy a hal és a kenyér ennek az új közösségnek a teste és a bor, pedig ennek a közösségnek az életereje. Ennek az áldásnak a tudatában fogyasztom el a vacsorámat!
Mindezt a kiírt időpontban. Ha többen tesszük, erősebb lesz a hatás, a példa és mi magunk is. Tarts velem, ha az időpont nem is stimmel pontosan.
Istenem legyen a Te akaratod szerint! (gondolattal zárjuk az áldást)
Tégy így, légy velem, velünk, Húsvétkor, ebben is!
Péter
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
