Nem igazán szeretnék nagy lavinát indítani, de talán annak elkerülése végett érdemes egy-két dolgot tisztázni, van amivel jó tisztában lenni.
Sajnos, ha tudomása van valakinek róla, ha nincs, a növények is “véreznek”! Ahol megsértjük őket, megvágjuk, letörjük, eltapossuk őket, seb keletkezik rajtuk és úgymond véreznek. Persze ezt csak “jó szemű”, látó emberek látják.
A húsevést tagadókat nyilván az a tény zavarja a húsevésben, hogy az ember mekkora fájdalmat okoz az állatnak, amikor elveszi az életét, azért, hogy maga táplálékhoz jusson. Igen az ember ezzel, fájdalmat okoz. A vágóhidak egyes módszerei növelik ezt, aminek főleg a jelenlegi ipari állattartás az oka, meg az, hogy az állatokat nem is igazán élelemnek, hanem pénz fialó anyagi befektetésnek tartják azok akik tenyésztik őket. PÉNZFORRÁSNAK! Ez a helytelen hozzáállás növeli a fájdalmat és rontja a hús minőségét. Nem kérdés! Hiszen nincsen benne semmi hála az áldozatért, amit az állat tesz, amit ő ad nekünk, az életet!
De vajon csak az a fájdalom okozás helytelen amit szemünkkel látunk? Csak az helytelen, amelyet meg lehet mutatni? Csak az számít, amit népszerűsíteni lehet, mint hivatkozási alapot?
Egyre többen észlelik Földanya fájdalmát! Egyre többen beszelnek az ökológiai lábnyomról! Lassan kezdenek emberek visszatérni ahhoz az ősi viszonyuláshoz, amelyben az Anyatermészet áldásaiért az ember hálás volt, gyümölcseit élvezte, azt hálával fogadta. Viszonyulása a természethez, hála telt és kölcsönös volt. Kapott és adott, nem csak kizsákmányolt, elvett, MERT AZON PÉNZT LEHET CSINÁLNI! Szóval alakulunk.
De mégis valahogy ebben a kérdésben az ember a kettősmérce használatára szorítkozik. Miért? Megmondom:
Ha az élővilágnak fájdalmat nem okozva szeretnénk étkezni, akkor KIZÁRÓLAG csak A FÖLDRE MÁR LEHULLOTT GYÜMÖLCSÖT ÉS MAGVAKAT EHETNÉNK MEG!
Nos, aki ezt nem tartja be az ne nagyon ítéljen el másokat, mert ő is fájdalmat okoz a természetnek, az élőlényeknek. A még nem teljesen éretten leszedett gyümölcsök és zöldségek miatt, a korábbi aratás miatt… Mert mindezt azért teszi az ember, hogy jobban lehessen szállítani, eladni, PÉNZT KERESNI A NÖVÉNYEK ÁLDÁSAI ÁLTAL! De vajon milyen lehet egy növénynek, amely egy érző lény, hogy gyümölcsét, gyermekét, idő előtt, a felnevelés befejezte előtt elszakítják tőle? Hogy a természetes folyamatot megszakítva, emberek haszonlesésből fájdalmat okoznak neki?! A hús evést tagadók közül, ki gondolta ezt végig valaha. Főleg az élharcosok, ítélkezők közül?
Egy kis mese. Szerencsémre, egy régebbi időpillanatban sikerült vennem egy igen szép telket a Dunakanyarban. A kertet gondozni is kell, így beszereztem, egy damilos kaszát. Beöltöztem és hajrá! Elkezdtem a telekrendezést. Pár négyzetméter után nem bírtam tovább. Letettem és azóta sem használtam. Egyszerűen nem tudtam nézni, ahogyan a damil elvágja a növényt, majd újra és újra ELPUSZTÍTJA! Centinként levágva belőle… Tönkre teszi, lerombolja…
Persze felmerül a kérdés, akkor azóta rendezetlen a kert, nő a gaz szabadon? Nem. Fűnyíróval vágom, mert ugyan, pont ugyan azt csinálja, mint a damilos kasza de nem látom… Így megy ez velünk emberekkel… Ha nem látjuk, ha nem tudunk róla, ha nem szembesülünk vele, ha…
DE AKKOR MIRE FEL EZ A NAGY ÍTÉLKEZÉS? Egyen mindenki, aki olyan érzékeny, magokat és földre már leesett gyümölcsöt. S ha teszi ezt már pár éve, miközben sikerül átélni, hogy minden, SZÓVAL MINDEN Istenből való, akkor esetleg emelje fel a szavát, de akkor is inkább csendesen, ítélkezés mentesen… Ha van mit megosztania, tudást, ám tegye, sőt…, de mások okulására, ne sértésére, bántására!
Gondolkodni ér! Sőt!!!
Somogyi Péter
Lélekszerelő, Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
